Mgr. Jana Váňová
Bc. Alžbeta Rössnerová
Az irodaház a város délkeleti részén a Cukorgyári utca frontján található a főportától nyugatra, a gyárterülettől északra. Nyugatról az egykori Kaszinóval, keletről a főportával, délről a lakóházzal szomszédos. Az épület téglalap alaprajzon áll, homlokfala párhuzamos az utcavonallal. Főbejárata a keleti homlokzaton a gyárudvarra nyílik. Az északi oldalról a területet eredeti kerítés határolja, újabb kapuval. Az épületet máig eredeti építészeti környezete veszi körül.
Az irodaházat valószínűleg a 20. század első évtizedében emelték egy korábbi adminisztratív épület helyén, melyet az 1871‑es, a gyárat ért tűzvészt követően építettek. Az 1892–1904-es kataszteri térképhez tartozó telekkönyvi nyilvántartás szerint a cukorgyár tulajdonában lévő 524 sz. 76 négyzetöles (274 m2) telken kétszintes lakóház állt. Házszáma 128 A volt.
Jelenleg az irodaház alaprajzát követő telek száma 712, kiterjedése pedig 637 m2, tehát az előző épület alapterületének több mint kétszerese. Az épülettől délre az 522-es lakóházi telken kert volt. Bizonyos azonban, hogy a lakóház már 1871‑ben jelenlegi helyén állt. Ezen ellentmondást az alábbiakban tisztázzuk.
Az igazgatói irodát egykor díszítő, a cukorgyár 1871 utáni állapotát ábrázoló olajfestményről megállapítható a régebbi épület külső képe. A mai irodaház elődje tömbszerű, kétszintes, nyeregtetős épület volt, stílusában azonos a környező cukorgyári épületekkel (irodaház, lakó- és gyárépületek), azonos dekoratív elemekkel (lizénák vakolatlan téglából). A régebbi irodaházat egy történelmi fénykép (kb. 1871–1900) is megörökíti, melyen az építmény keleti homlokzata látható, ugyanolyan formában mint a gyártelep említett festményén.
Az 1894–1896-os térképek tanúsága szerint, melyek a gyártelep szóban forgó részének megközelítőleg mai állapotát rögzítik, 1892, ill. 1892–1896 közötti években az irodaháztól délre felhúzták az irodai és műszaki alkalmazottak lakóházát. Ez azonban a 1892–1904-es kataszteri térképen még nincs feltüntetve, de a ma hozzáférhető források alapján ekkor már létezett.
A 20. század elejéről származó műszaki dokumentáció az irodaház eredeti állapotát tükrözi a későbbi, kisebb építészeti változtatások előtt. Ezek jellemzően néhány válaszfal beiktatását jelentették. A ház homlokzata a történelmi fényképek és képeslapok szerint nem változott. 1940 áprilisában az ablakok elé repeszvédőhálókat szereltek fel és az alagsorban kialakították a légópincét nyomásálló ajtókkal, ablakokkal. Az épület szükséges karbantartása biztosítva volt.
Az épület jellege, úgy mint funkciói az idők folyamán nem változtak. 2012 áprilisában az eredeti parkettára laminált úszópadló került. A kiváló kivitelezésnek, az eredeti funkciók megtartásának és a folyamatos karbantartásnak köszönhetően ma is kielégítő műszaki állapotban van.
Az irodaház blokkjellegű, téglalap alapterületű, kétszintes épület, részlegesen süllyesztett alagsorral. A tetőtér kétszintes beépített, csonkakontytetős, álló tetőablakokkal. A belső tér megőrizte eredeti háromtraktusos diszpozícióját, mindkét szinten középfolyosóval s ennek oldalain egymás mellé sorakozó helységekkel. Az első két szinten az irodák, szolgáltató helyiségek (pl. fodrász), vizesblokk, tanácsterem és az igazgatói iroda kaptak helyet. A tetőtér alsó szintjén voltak a hivatalnoki lakások.
Az épületbe két bejáraton lehet bejutni: a keleti oldalon asszimetrikusan elhelyezett főbejárat az előtérbe és a folyosóra nyílik. A szegmensíves mellékbejárat a nyugati homlokzat sarokrizalitjában található és a lépcsőházba vezet. A vasból készült csigalépcsőn keresztül lehet feljutni a harmadik szinten kialakított lakótérbe. Szintén a nyugati oldalon van a valószínűleg később megnyitott, alagsorba (ma a cukorgyári levéltárba) vezető lejárat.
A keleti (fő) és nyugati homlokzaton négy ablaktengely van, a déli és az északi homlokzatok egyenként 13-tengelyesek. Az ablakok téglalap alakúak, háromrészesek, szellőztető szárnyakkal. A központi lépcsőház ablakainak beosztása specifikus. Az északnyugati sarokrizalit a homlokzathoz csatlakozó négyszintes tornyot formál, sátortetővel fedett nyolcszögű, árkádsoros kilátóval. A lépcsőházat szűk, szegmensíves ablakok világítják meg. A torony tengelyében kémény halad.
A homlokzatok vakolatlan téglából készültek, kőből faragott részletekkel mint a másfél méter magas lábazat, egyszerű sávos ablakkeretek, rusztikált sarokkváderek, az első és a második szint közötti, rusztikából álló osztópárkány. A főhomlokzat szegmens-alaprajzú lépcsőrizalitját kővel burkolták, hasonlóan a saroktorony kétméteres lábazatához.
A főlépcsőháztól közvetlenül északra található főbejárat kissé előbbre lépő, a lépcső podesztájára helyezett blokkot alkot, melyet két rusztikás pilléren nyugvó, zöldmázas cseréppel fedett sátortető véd. A feltehetően eredeti, kétszárnyú, felülvilágítóval ellátott ajtó a bejárati folyosóra nyílik. Falainak alsó harmadát faburkolat takarja. A folyosó egykarú, vörösmárvány lépcsővel folytatódik.
A lépcsők végén a Grothkarst & Co. hamburgi cég gyártotta üvegezett, négykarú, masszív forgóajtó található. Ezen áthaladva a magasföldszint előterébe jutunk, innen pedig a folyosóra, vagy a kétkarú lépcsőházba, amely az alagsort, földszintet és az első emeletet köti össze. A lépcsőfokok úgy mint a korlát lábazata csiszolt vörösmárványból készültek, a lépcsőfordulók kétszínű műkőből, a korlát masszív tartóoszlopai pedig okkersárga mészkőből. A lábazati fal ugyanúgy mint a bejárati lépcsőnél, faborítású. A lépcsőkorlát öntöttvas elemekből áll voluta- és rombusz alakú részletekkel, melyek rendszeresen váltakoznak.
A lépcsőkorlát és a fa borítású fal kör keresztmetszetű bronz kapaszkodóval van ellátva. A lépcsőház a homlokzaton szegmensalakú rizalitként jelenik meg, minden szinten magas, háromrészes vitrázsablakokkal. Az ablakok kétrétegű üvegezése fából készült, derékszög-beosztású keretekbe van rögzítve. A külső réteget síküveg tölti ki, még a belső térben nonfiguratív vitrázsok érvényesülnek. Ezek ólomsínekkel összefogott, semleges, strukturált üvegtáblákból állnak.
Az első két szinten az ólomüvegek egyformák. Kilenc, három sorba osztott mezőt alkotnak. Az alsó részt egyszerű, profilozott fakeretekbe helyezett táblák foglalják el. A centrális mezőt áttetsző, téglalap alakú táblákból álló szabályos geometrikus háló tagolja. A hátralévő öt ablakmezőben rendszeresen ismétlődik a három függőleges sávba helyezett stilizált kukoricakalász motívuma, miközben a központi sávot geometrikus alakzatok gazdagítják.
Hasonlóan van kialakítva a legfelső szint ablaka, kisebb változásokkal a dekorációs elemekben. Az alsó sort stilizált cukorrépa díszíti. Az ablaknyílás felett még egy, kisebb, háromrészes ablak helyezkedik el, melynek díszítésében újból érvényesültek a cukorgyárat „jellemző” növényi motívumok. A magas mértékű stilizáció az art deco szellemét viseli magán. A vitrázsok ugyanakkor elsőrendű funkciójukat is teljesítik: a lépcsőház természetes fénnyel való megvilágítását.
A falakat mindkét lépcsőházban lakkozott sötétbarna faburkolat borítja. A bejárati csarnok falai simára vakoltak és fehérre festettek. Ugyanakkor a mennyezeti fagerendáknak képében érvényesülnek az épület szerkezeti elemei is. A falak alsó harmada újabb faforgács-lapokkal van burkolva, a padlózaton újabb műkő járólapok fekszenek. Az előcsarnokból közvetlenül három helységbe léphetünk: elsőként a volt igazgatói irodába (bejárati ajtói máig fennmaradtak), ezt követi a báró szobája (ma titkárság) és a főbejárat mellett elhelyezett mosdókba.
Az épület egész hosszában végighaladó központi folyosót az előcsarnoktól egy kétszárnyú lengőajtóval ellátott osztófal választja el a 20. század elejéről. Ugyanilyen osztófal található a folyosó túlsó végén. A padló új, laminált úszópadló.
A folyosóról öt helyiségbe lehet belépni egy, vagy kétszárnyú ajtókon keresztül. A folyosó falaiban, azok egész hosszában bukóablakok sorakoznak fakeretben. Az ablakok a belmagasság negyedét teszik ki. A déli fal mellett, a keleti osztófal közvetlen közelében fa öltözőszekrények vannak elhelyezve az irodai alkalmazottak számára.
A folyosó nyugati végében található a fával borított és csempékkel kirakott pénztár, egy üvegezett fallal. Valószínűleg a 20. század 30. éveiből származó későbbi beavatkozásról van szó. Mellette a répatermesztők váróhelyisége (ma iroda), szemben, a folyosó északi oldalán egy kisebb helyiség, mely a sarki csigalépcsőházzal szomszédos, illetve egy másik iroda.
Az első emeleten ismétlődik a földszinti térelosztás. Csak a központi lépcsőház felőli oldalon van osztófal lengőajtókkal. Mindkét folyosón megmaradtak az eredeti tejüvegből, félgömb alakú és bronz perforált díszítő gyűrűvel körülölelt lámpatestek.
A falak és a mennyezet sima mészvakolásúak, újabban világos okkersárgával és fehérrel kifestve. A fal alsó harmada fa borítású (hasonlóan a lépcsőházhoz), de csak a déli oldalon. A folyosó padlózata új, laminált. A folyosóról nyíló ajtók és ajtófélfák a földszinthez hasonlóan döntő többségükben eredetiek. A nyugati oldalon, a folyosó végén lévő négyrészes ólomüveges ablakon keresztül természetes fény árad be. Az ablaknyílásban kétszárnyú keret van. 4 × 3 részből áll, peremén körben egyszerű geometrikus minta fut, üvege különböző típusú színezetlen katedrálüveg. A középső részt egy kétszárnyú felnyíló ablak képezi. A külső üvegezést egyszerű síküveggel oldották meg.
Néhány irodában megtartották az eredeti fa burkolatokat, valamint a falak és mennyezetek stukkó díszítését geometrikus és növényi motivumokkal kitöltött ornamentális sávok képében. A helyenként aranyozott részletek az art deco stílust követik. Megmaradt ugyanakkor az eredeti irodai bútorzat egy része, a világító- és a fűtőtestek. A lakható tetőtér kétszintes, háromtraktusos elrendezéssel, középfolyosóval. Tőle északra és délre sorakoznak az egyes lakások.
A tetőszerkezet függesztőműves típust képviseli. A nyeregtetőt tetőablakok és téglából falazott kémények élénkítik.
Az irodaház északi oldalán lévő eredeti kerítés egyben a cukorgyári telepet is határolja. A lábazati fal lekerekített faragott kőből épült, durva mészhabarccsal vakolva s szürke festékkel lefestve. A rendszeres távolságokban elhelyezett, mészkőből készült, rusztikás hengeres kerítésoszlopok kúp alakú oszlopfejekben záródnak. Az oszlopok közé rögzített zöldre festett kovácsoltvas rácsok hátoldalát drótháló tölti ki. A merevítés felső és alsó részén stilizált geometriai ábrák – meanderek – sorai húzódnak. A kerítés felső, domború íve acéltüskékben végződik.
A gyártelepre vezető főkapu újkori, ugyanúgy, mint a gyalogos bejárat az irodaépület nyugati tornyos lépcsőházánál. Az eredeti főkapu alakját az 1950-es évek tájékán készült fényképről tudjuk beazonosítani, melyen egy temetés gyászmenete látható, illetve egy 1924-ből származó térképen is szerepel. A kapu megközelítőleg két méter magas, kétszárnyú, befelé nyíló volt. Alsó része (a kerítés lábazati falával egyenlő magasságban) lemezzel volt kitöltve, felső része a kerítéssel megeggyező mintázatú, szintén domború ívvel lezárva.
Belső berendezés
Az irodaház mai bútorzata különböző korok és stílusok színes keveréke. Levéltári bejegyzésekből tudjuk, hogy az épületben a 19. század végéről és a 20. század első harmadából származó „modern” berendezésen kívül az előző korokat képviselő régebbi bútorok is helyet kaptak. Erről tesz bizonyságot az 1930–1933 között a prágai Cukoripari Biztosító Egylet számára készült jegyzék, melyben a kastély és a családi műgyűjtemény részletes leltára mellett a bárói iroda (Raoul) inventáriuma is szerepel, mivel a helység berendezési tárgyai a családi magánvagyon részét képezték.
A leltár az egyes bútorok rövid leírását és darabszámát tartalmazza. Ezek alapján képet alkothatunk a báró ízlésesen berendezett, reprezentációs célokat szolgáló irodájáról, mely minden ide belépő üzleti partnerre, tárgyalófélre mély benyomást keltett.
Az első, 1930-ban írt leltár szerint legértékesebb berendezési tárgyát valószínűleg a Mária Terézia idejéből származó fa íróasztal képezte, egy gazdagon díszített, faragott lábakon álló, bőr borítású asztallappal ellátott, méretes bútordarab. Brokáttal kárpitozott faragott karosszék egészítette ki. A helyiség bútorzatához gobelin kárpitozású dívány is tartozott. Mivel az iroda a különféle látogatók fogadására is szolgált, ezért berendezésében elsősorban a reprezentatív ülőbútorok voltak túlsúlyban. Egy kisebb kör asztallappal ellátott faragott tölgyfa asztalkához négy gobelin kárpitozású karosszék tartozott. A leltár említést tesz még a tizenkét méter hosszú pácolt lucfenyőből kialakított falborításról, melynek részét képezte két sarokszekrény és két kisebb beépített szekrény.
A két radiátor által fűtött irodába három ajtón lehetett bejutni. Szürke szőnyeg volt kiterítve a padlón, az ablakokat függönyök és gobelin drapéria takarták. A mesterséges fényről egy kis csillár és egy állólámpa gondoskodott.
A második, 1933-as leltárból tudjuk, hogy a fent említett bútorokon kívül volt még az irodában egy II. József császár korabeli szekreter is, ennek konkrét alakját azonban nem ismerjük. A leltár a bútorokon kívül a használati tárgyakról (törlőkendők, törölközők, üvegből készült szerviz, angol kék-arany mintájú porcelánkészlet) is említést tesz.
Jelenleg nincsenek adataink arról, milyen sorsra jutott a belső berendezésnek e kiváló része. Az irodaházban ma található legrégibb bútordarab csak a 19. század végéről való s nem szerepel a leltárakban.
Habár a dokumentumok kizárólag a báró irodájárára szorítkoznak, a megmaradt darabok és együttesek alapján legalább hozzávetőleges képet alkothatunk a többi helység eredeti belső képéről.
A legrégibb bútorokból csak néhány önálló darab maradt fenn, ezek közé tartozhat például a historizáló lábasóra. A magas, karcsú fa szekrény lapos gömb falábakon áll, a zárható ajtón szűk üvegezett nyíláson keresztül látható az inga. A kazettákkal tagolt talapzat homlokfalán lezárható ajtó van. A felső részen a kör alakú üveg alatt két mattarany színű számlap található. Az óra testén növényi motívumokkal gazdagon díszített fafaragást találunk. A lábasóra tetejét faragott akrotéria alkotja.
A legrégibb berendezési tárgyak közé sorolható az a páncélszekrény is, melyet a diószegi cukorgyár számára az osztrák Wertheim cég készített. Egyszerű kétszárnyú szekrény, tetején díszpajzzsal, rajta a Magyar Királyság domborművű címerével és a gyártó cég nevével. Fehérre festett, előoldala három keskeny oszloppal két sekély kazettára osztódik. Hasonló a kialakítása egy másik páncélszekrénynek is, melyet sötét festés díszít. Külső jegyei alapján feltételezhető, hogy ugyan azon cég gyármánya.
Az 1920–1930-as évekből több egyszerű, kubuszos asztal, ülőbútor és szekrény maradt fenn. Néhány, történelmi stílusok által ihletett darabon gazdag plasztikus dísz érvényesült.
Ezzel kapcsolatosan érdemes megemlíteni azt a historizáló bútorgarnitúrát, melynek része egy asztal, díszesen megmunkált oldalfalakkal és sima asztallappal, egy háromrészes üvegezett könyvesszekrény csavart fa oszlopokkal és egy redőnyös irattároló ötvösműves zártakarókkal. Valószínűleg ehhez az összeállításhoz ülőbútor is tartozott, de a fennmaradt székek közül formájában egy sem illeszkedik hozzá.
A fennmaradt bútorcsoportok másik példája egy visszafogottan díszített, masszív beépített üveges könyvszekrény, továbbá egy falba beépített íróasztal és egy önállóan álló íróasztal tárolószekrénnyel, mely más irodában található. A szekrény és az íróasztalok dísztelenek, egyedüli dekoratív hatású elemeik a plasztikus koncentrikus körök. A lábasóránál található tömör, gazdagon díszített, faragott oldalfalú fiókos íróasztal szintén a 19. század végéről, vagy a 20. század első negyedéből származik. Stílusukban rokon, szoliter darabokként maradtak meg az íveslábú, kétszárnyú üvegezett ajtóval ellátott szekrény, és a fából készült, hajlított lábakkal és háttámmal kialakított szék. Mindkét bútordarab sima felületű, a dekorativitás mindössze a fakonstrukció ívelésében rejlik. Az ebből a korból származó bútorra jellemző az elegancia, a dinamikus dizájn s egyben a korszerű célszerűség és használhatóság.
Ezidőből származik néhány különböző alakú és típusú lámpa is. Érdekes az alacsony, négyzet alakú ornamentálisan áttört sárgaréz alapból és sűrűn függő üvegrudakból álló darab. Más típusú található az irodában: egy krómozott ötágú csillár, a krómozott karokon furnérhengerekkel, melyek végén az üvegernyőt csiszolt ornamentumok díszítik. Hasonló szellemben volt kialakítva egy másik krómozott hatkarú csillár, melynek karjai végén bézs színű ívelt üvegcsészék képezik az ernyőket. Megint más típust mutat egy sárgarézből készült, háromkarú, aranyszélű kupolás árnyékolóval ellátott darab. A belteret különböző típusú és anyagú lámpák világították meg, a kor modern iparművészeti–formatervezési trendjeinek megfelelően.
Az irodaház belső bútorzata technikai megoldásában és anyagában az esetek többségében az art deco stílust tükrözik. Nem elhanyagolható a bútoroknak az a csoportja sem, melyre jellemzők a múltból merített inspirációk. A fennmaradt garnitúrák, kiegészítők, illetve önálló darabok az 1920–1930-as évek formatervezését követik. Elegáns, jóizlésű és egyúttal a célnak megfelelő formákat képviselnek a kor modern szellemében.
Az irodaház mint a cukorgyár vezetésének központja esztétikai hatásosságában a diószegi gazdaság anyagi lehetőségeinek és üzleti sikereinek bizonyítéka. A drága építőanyagok használata, minőségi megmunkálása és beépítése, az értékes képzőművészeti részletek és a stílusos belső berendezés mind–mind az épület kivételességét emelik ki. Több más funkciója mellett a cukorgyár igazgatójának munkahelyeként szolgált. Az épület architektúrája a maga esztétikai és városképi kvalitásaival a Cukorgyári utca domináns eleme és a mai napig a kuffneri gazdasági komplexum jelentős része.
[Források:
Levéltári források:
Ústredný archív geodézie a kartografie, Bratislava (A geodézia és kartográfia központi levéltára, Pozsony), Br. 172 lelt. sz., Diószeg (Nagy – Diószeg), a község 1892-ben készült kataszteri térképe az 1903-ban és 1904-ben eszközölt változásokkal; Birtokrészleti jegyzőkönyv, 68–71
Štátny archív Bratislava, (Állami Levéltár, Pozsony), fond DHCÚS, CÚS, cukrovar Sládkovičovo, 1–10. sz. doboz: Részletterv az irodaházban lévő telefonállomások elhelyezéséről, 1900–1913; A diószegi cukorgyár szennyvíztisztítójának terve. Részletes helyzetrajz a XIX. sz. végéről; A cukorgyárba bevezetendő csatorna terve, 1894–1896.
Státní ústřední archív, Praha, fond Výrobní a obchodní podniky, finanční ústavy – Asekuračný spolek průmyslu cukrovarnického, Praha 1886-1950 (Állami Központi Levéltár, Prága. Gyártó és kereskedelmi vállalatok, pénzügyi szervezetek – Cukoripari Biztosító Egylet, Prága 1886–1950) A gyártelep térképei: A diószegi cukorgyár helyszínrajza, 1924
Situationsplan der Zuckerfabrik Nr.- C. in Dióseg, r. 1924); A diószegi cukorgyár, 1946 („Cukrovar v Dioseku v roce 1946, Diosek – Praha v červenci 1946“
Schätzung der Möbel, von Silber, Porzellan und Glas, Tischwäsche und Wäsche im Besitze des Herrn Baron Raoul von Kuffner für den Assekuranverain der Zuckerindustrie in Prag, 1930
Magyar Nemzeti Levéltár, Budapest, Budapesti 433/a sz., Igazgató Bizottság iratai, 238 sz. csomó: Diószegi Gazdaság, Cukor és Szeszgyár RT, 1052/c tétel, Jelentések, kimutatások 1939-1944, Gazdasági gépműhely heti jelentései 1940. 4. 12, 1940. 4. 18 és 1940. 4. 19.
Irodalom:
VADKERTY K.: Diószegi cukorgyár 1867–1918. In: SUDOVÁ E. (ed.): Barón Karl Kuffner de Dioszegh a dioszegský cukrovar / Diószeghi Kuffner Károly báró és a diószegi cukorgyár. Konferencia szöveggyűjteménye. Mesto Sládkovičovo 2009, 42–48.
További források:
Ismeretlen festő cukorgyárat ábrázoló olajfestménye (kb. 1871 után), reprodukcióját közli SUDOVÁ (ed.) 2009,16.
www.katasterportal.sk (megtekintve 2012. 9. 4).
http://www.wertheim.at/0sk_Geschichte.htm (megtekintve 2012. 10. 26)]