Mgr. Jana Váňová
Pfeffer Oszkár villája Diószeg délkeleti részén található. Egy körülkerített, tágas telek közepén áll, mely keleten a cukorgyár felsőbb hivatalnokai számára épült két lakóházzal határos. A villa alapterülete tagolt – háromszárnyas, egy északnyugati mellékszárnnyal. A főbejárat a keleti homlokzaton található, a kertre nyílik. A parcellát körülvevő kerítés északi szakasza és a kapu eredetiek.
A villa múltja nem ismert, csak feltételezésekre támaszkodhatunk. A hagyomány szerint Pfeffer Oszkárnak, a cukorgyár ügyvezető igazgatójának építették. A neoklasszicista épületet valószínűleg a 20. század első negyedében, illetve 1904–1924 között emelhették a több keskenyebb szántóföld összevonásával keletkezett parcellán.
A villa építtetőjéről nem sokat tudunk. A források szerint Pfeffer Oszkár a cukorgyár prokuristája (1916 előtt), ügyvezető igazgatója s így Kuffner Károly báró jobbkeze, gazdag ember volt.
A hozzáférhető adatokból merítve feltételezzük, hogy Pfeffer Kuffner báró halála után, tehát 1924-ben került a gyár élére. Ez az információ azonban manapság nem hitelesíthető.
Az építtető anyagi hátteréről és társadalmi státuszáról diószegi házának a pozsonyi villájával való összehasonlítása is bizonyságot tesz. A Shwadron villaként is ismert Novosvetská (Újtelep) utca 8 alatt álló épületet 1935–1936 között Weinwurm Frigyes és Vécsei Ignác tervei alapján építették. Enteriőrjét Ernst Schwadron bécsi építész tervezte. A villa a funkcionalizmus jellegzetes képviselője. Egyszerű, szinte purista külsejének ellentétje az értékes anyagokkal teli pazar belső. Ez a kontraszt tanúskodik a befektetőnek a modern kor hatására megváltozott szemléletéről.
Az 1924. évi, a cukorgyárat és környékét ábrázoló térképen egy villa-típusú kisebb alapterületű téglaépület szerepel a 167‑es szám alatt. Rajta kívül a kert északi részében két másik építmény is látható: az egyik mint kifutó (168 sz.), a másik mint kerti ház (166 sz.) van megjelölve, ez utóbbi még ma is áll. A kerítés is a 169 sz. alatt van vezetve, ebből mára csak a kapu és egy kisebb falrész maradt fenn. A későbbi térképek (például az 1946-os) a villát nem ábrázolják, így az esetleges változásokat nem lehet konkrétabban meghatározni.
Korabeli fénykép, vagy képeslap a diószegi Pfeffer-villáról nem maradt fenn. A mai állapot ismeretében megállapítható, hogy az 1970-es évek folyamán változott meg jelentősebben, mikor is hozzáépítették az északnyugati szárnyat. Továbbá tudomásunk van arról, hogy a 20. század utolsó negyedében az enteriőrben is beavatkozásokat eszközöltek. Mivel az épületbe nem volt belépésünk, ezeket nem tudjuk értékelni. Az épület funkciójának változásáról csak szerény információink vannak. A múlt század 60-as éveiben az üzemi tanonciskola szükségleteinek szolgált, később a cukorgyári brigádosok szállójaként és az Szocialista Ifjúsági Szövetségének (SZM) közösségi központjaként működött. A villa egyik részében 1990-ig a forradalmi hagyományok szobája, a cukorgyári könyvtár, a gondnok lakása és az 1980-as években a cukorgyár első számítástechnikai központja is helyet kapott.
2000 után ismét magántulajdonba került, és lakófunkciója megújult. A ma elérhető információk szerint a beltérben nem maradt fenn semmilyen eredeti bútor, vagy belső dísz. A 21. század elején az épületet felújították (többek között a homlokzati vakolat, külső festés és a nyílászárók festése újult meg), a tetőzet (beleértve a tetőcserepeket is) azonban eredeti maradt. Az épület kiváló műszaki állapotban van, ám jelenleg nincs kihasználva.
A Pfeffer-villa földszintes épület, teljes egészében félig süllyesztett alagsorral ellátva és kontytetők rendszerével befedve, falazott kéményekkel és szegmens formájú tetőablakokkal. Az épület főszárnyában a belső elrendezés feltehetően megmaradt eredeti állapotában, folyosóval a középső traktusban és mellette kétoldalt elhelyezett helyiségekkel. A földszinten valószínűleg másodlagos válaszfalak beiktatásával változások történtek. Mivel nem volt lehetőség helyszíni szemlére, ezért nem lehet a jelenlegi állapotokat leírni. Minden jel szerint a tetőtér nem volt beépítve.
A telek keletről, az eredeti kapun keresztül közelíthető meg. A kaputól széles út vezet a déli homlokzathoz és gyalogos járda a főbejárathoz. A keleti főhomlokzat szimmetrikus, horizontálisan komponált, tizenkét ablaktengellyel és a kétszárnyú üvegezett faajtóval ellátott főbejárattal. A főbejárat egy süllyesztett portikusz alatt található és a teraszra nyílik.
A keskenyebb déli homlokzat a kapu felől nem látható, de valószínűleg szimmetrikus, eredeti tagolással. A szárnyépület északi homlokzata újabb kori, eltérő beosztással. A főbejáratban újabb, kétszárnyú, fehérre festett, üvegezett ajtó.
Nem bizonyított visszaemlékezések szerint a mellékszárny magasföldszintjén egy nagy közösségi helyiség volt. A félig süllyesztett alagsorban a hossztengely vonalában volt a folyosó, mindkét oldalán három–három szobával, elején pedig a szociális helyiséggel, zuhanyozóval. A mellékszárny déli és északi homlokzatán négy–négy ablaktengely van, az alagsori ablakokon kovácsoltvas ráccsal. Az ablakok háromszárnyúak. A lábazati fal magassága megegyezik a főépület lábazati falának magasságával, a homlokfal színe és anyaga is megegyező. A szárnyat lapostető fedi.
A nyugati mellékbejárat eredeti, kőből készült lépcsőkkel, falazott pillérekkel és mellvéddel, a mellvéd pillérjén stilizált mellszoborral. A kétszárnyú kazettás faajtó eredeti. Az ablakok derékszögűek, kő ablakpárkánnyal és sima, félkör alakú szuprafenesztrákkal. Az ablakok minden bizonnyal eredetiek, kétszárnyúak, fehér festéssel, eredeti zöld színű zsalutáblákkal. A homlokzat simára vakolt okkersárga festésű, tört kőből készült lábazati fallal.
A lábazati fal anyagában és kivitelezésében a lépcsőterasz folytatása. A teraszon öntöttvas korlát van, amelyet stilizált növényi és állati motívumok (pl. mókus) díszítenek. A portikusz középső pillére félig be van süllyesztve a homlokzatba, a sarkak kőfalazattal vannak ellátva.
A fedélszék feltehetően eredeti, kétállószékes. A magas kontytetőn kézi készítésű hódfarkú cserép található, szegmens alakú tetőablakokkal. A magas falazott kéményeknek perforált kéményfejük van. A tető keleti oldalán dekoratív balusztrád-szakasz látható négy kővázával. A vázák egymástól azonos távolságban, talapzatokon elhelyezve állnak.
A hozzáférhető fényképes dokumentáció szerint az enteriőr újkori. A főbejárattól jobbra található helyiségbe az eredeti kétszárnyú, üvegezett faajtón keresztül lehet bejutni. A helyiség frissen vakolt és falai világos rózsaszínűre festettek. A padló újkori úszó laminált padlóburkolóval van fedve. A falon az ablakpárkány magasságáig újkori fehérre festett faborítás van.
A fényképek szerint a bútorok (például az alacsony fiókos szekrény, tükrök, fotelek, díszvázák, képek a falon, stb.) újkoriak. A mostani hálószoba szintén újkori vakolású, fehér falfestéssel és szintén újkori laminált padlóval és bútorokkal (pl. az alacsony szekrény, fotel, stb). Innen lehet belépni a fürdőszobába, ahol újkori csempe és kerámia padlóburkoló van. A nappaliba a folyosóról lehet bejutni az eredeti kétszárnyú üvegezett faajtón keresztül. Padlóját újkori kerámia járólapok borítják, a falon sötétzöld faburkolat, a helyiség közepén kőkandalló. A falak simára vakoltak, sötétrózsaszín festéssel. A szobában új bútorok – szekrény, tükör a kandalló felett, képek a falon, stb. találhatóak. A konyhát szintén átépítették: újkori kőből készült saroklábazattal, félkörös befejezéssel, zöldre festett fával kitöltött nyílásokkal, új konyhapulttal. A boltíves alagsorban feltehetően megmaradt az eredeti kő padlózat. Borospincének lett átalakítva falazott palacktartókkal és új berendezéssel.
A villa kerítése részben eredeti. A nyugati, keleti és a déli oldalon újkori fakerítés található, mely valószínűleg a villa 2000 után megvalósult felújításakor készült. A keleti oldalon megközelítőleg két méter magas simára vakolt, fehér festésű téglafal húzódik, mely magába foglalja a magas kapuépítmény újabb kori kovácsoltvasból készült kétszárnyú kapuval és a kisebb gyalogos ajtóval. A kapu feletti téglaboltív zsindelytetővel fedett.
A kert keleti részén az eredeti kerti architektúra fragmentumai láthatóak: ilyenek az „U” formába elrendezett kő padok, melyek a kétfokos lépcsőzet mellett álló pillérekhez csatlakoznak. A pilléreken kővázák magasodnak. A lépcsőktől északra újkori nagyméretű fém kalitka áll.
A kerti architektúra következő része a kerti ház, melyet az 1924‑es térkép is feltüntet. Ez egy alacsony blokkszerű épület téglalap alapterülettel, simára vakolt okkersárga falakkal, nyeregtetővel. Az épület tömege az idők folyamán valószínűleg nem változott. A fotódokumentáció szerint a villával egy időben tatarozták.
A telek nyugati részén található még egy, talán újabb egyszintes, téglalap alaprajzú gazdasági épület.
Pfeffer Oszkár neoklasszicista villája a neobarokk igazgatói villával (az ún. Kiskastéllyal) együtt a város legreprezentatívabb neo-stílusú épületei közé tartozik.
Jelentőségét hangsúlyozzák külső képének eredeti jellege, továbbá építészeti, városképi és művészi értékei. A villa építtetőjének, Pfeffer Oszkár gyárigazgató anyagi lehetőségeinek és társadalmi állásának bizonyítéka.
[Források:
Ústredný archív geodézie a kartografie, Bratislava (A geodézia és kartográfia központi levéltára Pozsony) Br. 172 lelt. sz.,
Diószeg (Nagy – Diószeg), a község 1892-ben készült kataszteri térképe az 1903-ban és 1904-ben történt változások feltüntetésével; Birtokrészleti jegyzőkönyv, 68–71
Státní ústřední archiv, Praha, Výrobní a obchodní podniky, finanční ústavy – Asekurační spolek průmyslu cukrovarnického, Praha 1886–1950 (Állami Központi Levéltár Prága, Gyártó és kereskedelmi vállalatok,pénzügyi szervezetek – Cukoripari Biztosító Egylet 1886–1950) A diószegi cukorgyár szituációs terve („Situationsplan der Zuckerfabrik Nr.- C. in Dióseg“), 1924
Irodalom:
DULLA, M. – MORAVČÍKOVÁ, H.: Architektúra Slovenska v 20. storočí. Bratislava: Slovart, 2002, 83–99
POKREIS H.: Diószegi cukorgyár 1918–2008. In: SUDOVÁ E. (ed.): Barón Karl Kuffner de Dioszegh a dioszegský cukrovar / Diószeghi Kuffner Károly báró és a diószegi cukorgyár, Konferencia szöveggyűjteménye. Mesto Sládkovičovo 2009, 52–53]