Mgr. Peter Buday
Az I. világháború katonaáldozatainak emlékműve a volt katolikus népiskola főhomlokzata előtti parkban, egy alacsony emelvényen foglal helyet. Homlokával délre, a főút felé néz. Az eredeti, tengelyesen szituált lépcső vezet hozzá.
A monumentálisan ható kompozíciót építészeti és szobrászati összetevők alkotják. A kvadratikus talapzaton elhelyezett négyoldalú pilon felfelé lépcsőzetesen szűkül. A frontális oldalon egy félhenger alakú tömegben bővül, mely a szobrászati alkotás talapzata is egyben s megjelennek rajta az első világháború évszámai. A szobor felett, a pilon csúcsán egy stilizált tőr domborműve látható.
Az alkotó szignója és a műhely megjelölése nélküli, valószínűleg homokkőből készült szoboregyüttes a relief különböző fokozatait kombinálja a térbeli ábrázolással. A három figura – két katona és az oroszlán – félkörös alapon állnak a sekély, félkörívvel záródó falmélyedés előtt. Az első térsíkban megjelenik a térdelő sebzett katona alakja és az oroszlán. Utánuk áll a kézigránátot eldobni készülő katona. A világháborúban elesett helyiek emlékét a lakosság nemcsak a temetőben felállított kereszttel, de a templomban falképekkel és emléktáblákkal is megörökítette. Az iskola előtti emlékművet 1938 után emelték, a régió Magyarországhoz való visszacsatolása után.
Az ilyen jellegű munkák viszonylag gyakoriak az első bécsi döntést követően visszakapott területeken. Nemcsak a háborús konfliktus mementói voltak, hanem az országzászló talapzataként is szolgáltak, ahogy azt a diószegi emlékmű is példázza. A pilon hátsó falán máig megmaradtak a zászlórudat rögzítő gyűrűk.
Az emlékmű, melynek mai állapota szakszerű beavatkozást igényelne, elsősorban a vidéki környezetben szokatlanul ható, nagyvonalú koncepciójával és arányaival hívja fel a figyelmet. Létesítésében jelentős szerepet játszhatott a cukorgyár új, budapesti tulajdonosainak támogatása.