Mgr. Naďa Kirinovičová
Diószegen az 1930-as évekig nem működött kórház vagy egészségügyi központ, ismert azonban néhány orvos neve, akik valószínűleg a saját otthonukban rendeltek. Az I. világháború után a városi krónika az egyetemet végzett emberek között említi Neumann Móricot, továbbá 1906-ból a következő szakembereket: Dr. Lövensohn Móricot, Dr. Spányi Antalt, Dr. Werner Hugót, Dr. Fischer Lajost, Dr. Büchler Gézát, Dr. Pongrácz Ernőt és Dr. Krausz S. feleségével. Közülük mint körorvos Lövensohn Móric, Pongrácz Ernő, Werner Hugó és Büchler Géza rendelt. A többiek vagy mint a cukorgyár üzemi orvosai, vagy mint a betegbiztosító orvosai működtek.
Dr. Pongrácz Ernő háza a Cukorgyári utcában, egy téglalap alakú telken a Wollner-háztól északra található. A ház téglalap alaprajzú, udvarral és kerttel, főhomlokzata a keleti, mely a Cukorgyári utca felé néz, az északi és nyugati az udvar felé. A déli a Wollner-ház telekhatárán áll (ma egy 20. század második felében épült melléképület van hozzáépítve). Az orvos villája a 470-es telken épült fel, mely a kataszteri térképek szerint a 20. század elején még üres volt. Az 1928-ban emelt ház tömegében és homlokzati képzésében visszafogott architektúrát képvisel.
A villa enteriőrje a kívánt kényelmet biztosította a doktor úrnak és családjának, aki 1938–1948 között itt működtette körorvosi rendelőjét. A teljes egészében alagsorral ellátott épület keleti, utca felé orientált része kétszintes, a felső szint a manzárdtető terében van elhelyezve. A nyugati, udvari rész egyszintes. A belső vertikális közlekedőtengelyt a műkő lépcsőfokokból álló lépcsőház alkotja, eredeti, könnycsepp motívummal díszített fémkorláttal, fa kapaszkodókkal. A lépcsőfordulót magas, négytáblás ablak világítja be. A felső lépcsőfordulóval szemben és tőle balra található, jelenleg befalazott ajtókon keresztül lehetett a felső szint helyiségeibe belépni. A lépcsőtől jobbra, egy kis folyosóról nyílt az az ajtó, mely az eredeti fürdőszobába, illetve az udvari rész feletti tetőtérbe vezetett. Innen ma is falépcsők vezetnek a ház kétszintes részének tetőterébe. Az első szint domináns helysége a volt nappali utcára nyíló ablakaival.
A villa tagolt utcai homlokzatával hívja fel a figyelmet, első szintjén háromrészes ablakkal kitöltött sekély rizalittal. Felette, a manzárdtetőn falazott attika-szakasz húzódik, melyet háromszögű oromzat zár le. A homlokzat többi részét a földszinten három téglalap alakú ablak, valamint a manzárdban szituált szoba négyrészes ablaka tagolja. Ez utóbbi helyén a korabeli fényképek szerint eredetileg két téglalap alakú, többtáblás beosztású ablakok voltak, melyeket falazott pillér választott el egymástól. Felette egy háromszögű tetőablak emelkedett, ennek helyén ma egyszerű sík ablak van. Az északi homlokzatot a sátortetővel fedett előtér tömege és a lépcsőház rizalitja alkotja.
A földszinti helyiségeket az udvar felől két téglalap alakú, fából készült kétszárnyú, felső harmadukban szellőzőszárnnyal ellátott ablak világította be. A harmadik ablak hasonló mint az oromfalon lévő, három hosszúkás táblából áll. A homlokfalak visszafogott jellegét az egyes plasztikus elemek (övpárkányok, koronapárkányok, az ablakokat keretező karcsú „pilaszterek”) fény-árnyék játéka élénkíti, melyek a falsíkokat vízszintes és függőleges irányban tagolják.
A későbbi beavatkozások közé sorolható az ablakok cseréje műanyag keretesekre, a tetőtér lakhatóvá tétele és a tetőcserép cseréje. Viszont a mai napig fennmaradt több eredeti belső részlet, mint például a lépcsőfordulók okkersárga csempeborítása, a már említett lépcsőkorlát és néhány fa nyílászáró.
A házat az utcától alacsony betonfalon álló háromoszlopos, dróthálós kerítés választja el. A kerítésben két bejárat van a gyalogosoknak és a járműveknek. A járművek számára fenntartott nyílásban ma kétszárnyú vaskapu található. A villát eredetileg zöld növényzet vette körül, mely természetesen hozzátartozott a ház környékéhez. A régi fényképeken látható, hogy a ház előtti kiskertben lomblevelű fák voltak, ezeket később kivágták, ma tűlevelű fák találhatóak ott.
Az épületet Pongrácz doktor fia, vitéz Pongrácz György okleveles gépészmérnök szóbeli közlése szerint vitéz Kovács Vince tervezte. Kora átlagos építészeti irányát képviseli, melyben nagyon szerény mértékben érvényesült a 20. század 20. éveire jellemző kísérletezés a homlokzatok plaszticitásával. Az épület egyike a kevés. Diószegen máig fennmaradt, a múlt század első feléből származó magánvilláknak.
[Források:
Levéltári források:
Városi Hivatal, Diószeg: Veľký – Diosek (Nagydiószeg) krónikája. I. Kötet. (1936), 27 és 304.
Ústredný archív geodézie a kartografie, Bratislava (A geodézia és kartográfia központi levéltára Pozsony), Br. 172 lelt. sz., Diószeg (Nagy – Diószeg), a település telekkönyvi térképe 1892-ből.
Irodalom:
Osobnosť – Dr. Ernő Pongrácz, In: Život v Sládkovičove. Informačný spravodaj, 2010, XVII, 5. sz., 9].