Szerzôk: Vadkerty Katalin, Pekarovič Juraj, Pokreis Hildegarda, Talamon Lóránt, Varga Ágota, Hallon Ľudovít
2007-ben a Diószegi Cukorgyár megalapításának 140. évfordulójára emlékeztünk. Ebből az alkalomból a Diószegi Városi Hivatal épületének homlokzatán egy emléktáblát helyeztünk el Diószegi Kuffner Károly báró emlékének adózva, és a városi önkormányzat szervezésében egy előadássorozat is megvalósult. A konferencián elhangzott előadások egy részét teszik most közzé e könyv szerkesztői. A morva-osztrák Kuffner család, amely már a 19. század első felében is a Břeclav-i cukorgyár, számos osztrák sörgyár tulajdonosa volt, az osztrák-magyar kiegyezést követően Magyarországon is vállalkozni kezdett. Ekkor a bécsi Gutmann családdal közösen, 1867-ben Diószegen alapították meg cukorgyárukat. Manapság már világosan látjuk az akkori gyáralapítás jelentőségét. Ismerjük annak, a városra és a régióra gyakorolt hatását. A cukoripar erős gazdasági háttere biztosította nemcsak a cukorgyártás területén bevezetett új technológiák elterjedését, és az azzal együttjáró technikai eszközök fejlődését, de biztosította az ehhez szükséges szakmunkások és mérnökök képzését is. Ez alapozta meg a település további fejlődését és várossá válásának feltételeit. A diószegi cukorgyár fejlődésében nagy szerepet játszott Kuffner Károly, aki 22 éves korában érkezett Diószegre, hogy átvegye a cukorgyár és a hozzá tartozó gazdaság vezetését. A szlovákiai cukoripar alapítója és úttörője, aki nemcsak a főtermény – a cukorrépa terméshozamának növeléséhez járult hozzá, hanem a gyártási folyamatok modernizációjához, és a cukorgyártásban használt új technológiák bevezetéséhez. Kuffner Károly az intenzív mezőgazdasági termelés bevezetésének támogatója volt. Vezetése alatt kezdte meg működését Diószegen a mezőgazdasági kutatóintézet, amelynek tevékenységet két ágazat határozta meg – a növénynemesítés és az állattenyésztés. A kutatóintézet eredményei ismertek és elismertek voltak a történelmi Magyarország egész területén. A növénynemesítési ágazatban dolgozó szakemberek tevékenysége főleg a cukorrépa, a búza és a kukorica nemesítésére irányultak. Kuffner Károly és a Kuffner család szorosan kötődött Diószeghez. Nagyvonalúan támogatták nemcsak az iskola és óvoda építését, de a kultúra, a sport és a város társadalmi életének fejlesztéséhez is nagymértékben hozzájárultak. A cukorgyár nélkül ma Diószeg nem lenne az, ami. E kiadványnak, amely a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának, Diószeg (Sládkovičovo) városának és a szponzorok támogatásának köszönhetően jöhetett létre, az a célja, hogy felidézze városunk történelmének azt a dicső korszakát, amikor jó hírneve körbeszállta Európát, valamint felidézze Kuffner Károly báró emlékét, akinek érdemei e téren vitathatlanok. Köszönet illet mindenkit, aki önzetlenül hozzájárult az anyag, a fényképek és információk gyűjtéséhez. A kiadványban látható képanyagot városunk lakosai, magángyűjtők és más intézmények szíves engedelmével közöljük. Közülük is személy szerint kiemelnénk Mgr. Pokreis Hildegardát magángyűjtőt, Mgr. Alena Káňovát, a Břeclavi Városi Múzeum történészét, a Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltárát, a Galántai Honismereti Múzeum munkatársait és Németh Attilát, Mosonmagyaróvárról, a Nyugat-magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság-és Élemiszertudományi Kar levéltárának munkatársait Mosonmagyaróvárról és Ing. Kubáček Jiřít, CSc., a MDC igazgatóját, Bratislavából. Egyúttal szeretnénk megköszönni Ing. Dušan Janíčeknek az ultolsó cukorgyár igazgatónak a szakkifejezések és szövegek helyreigazítását. Külön köszönjük az értékes információkat a volt cukorgyári alkalmazottaknak–Lengyelfalusi Imre, Benkovszky József, Dumann Ottó és Pokreisz József úrnak és a hasznos útbaigazítást és a tanácsokat. Kuffner Károly de Diószegh A szerző a zsidó származású Kuffner család történetével foglalkozik. A vállalkozó szellemű Kuffner család eredetileg Břeclav városában és Bécsben tevékenykedett. 1867-ben Diószegen egy cukorgyárat alapítottak. A gazdasági-ipari telep lelke Kuffner Károly (1847. július 28–1924. december 12), sikeres vállakozó, feltaláló, megnemesítő, mecénás és egyben műgyűjtő volt. Mária Franciska von und zu Firmian grófnővel kötött házasságából egy fiú született, Raoul. Kuffner Károlyt érdemeiért nemesi rangba emelték, számtalan szervezet, intézmény elnöke és tagja volt. A család 1939-ben az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, a szerző nyomon követi az egyes családtagok további sorsát az óceánon túl is. Mgr. Pokreis Hildegarda Diószegi cukorgyár 1867–1918 A mai Szlovákia területén a diószegi cukorgyár egyike volt a legnagyobb és műszakilag a legjobban felszerelt gyáraknak. Kuffner Károly és munkatársai több újítás és találmány szerzői voltak. A találmányok gazdaságosabbá tették a cukorrépa feldolgozásának bonyolulut műszaki eljárását. A szerző a cukor gyártási folyamatának műszaki oldalával foglalkozik. Elemzi a cég által elért gazdasági eredményeket, valamint a cukorgyári munkások munkakörülményeit az 1867 és 1918 közötti korszakban. PhDr. Vadkerty Katalin, CSc. Diószegi cukorgyár 1918–2008 A szerző a cukorgyár sorsát ismerteti a két világháború közötti időszakban, amikor Diószeg egyszer az új Csehszlovák állam kötelékébe tartozott, másszor pedig a politikai események következtében visszacsatolták Magyarországhoz. A tanulmány utolsó fejezetében a szerző a szocialista korszak eseményeivel foglalkozik, amikor a cukorgyárat még mindig a jelentős gyártók közé sorolhatjuk. A fejezetet a bársonyos forradalom utáni rövid korszak zárja le, amelyre a gyár megszüntetése felé irányuló privatizációs folyamat tette rá véglegesen a pontot. Mgr. Pokreis Hildegarda Kuffner kastély és mauzóleum Kuffner Károly Diószegen egy régi kúriát alakított át kastéllyá a családja számára. Az egyemeletes épületet 1885-ben építették át, 1908-ban pedig egy képtárral egészítették ki. 1919-ben egy tűzvész következtében az épület emelete megsemmisült, ezért 1921-ben felújítooták. Ekkor alakították ki a kastély mai külalakját, középen egy dísztoronnyal. A szerző aprólékosan bemutatja a kastély külalakját és belső berendezését. További jelentős épület a kastély parkjában emelt családi sírbolt, ahol a Kuffner család tagjai keresték végső nyugalmukat. Ezt az épületet Michal Milan Harminc, korának ismert szlovák építésze tervezte. Juraj Pekarovič Cukorgyári gazdaságok A cukorgyár elválaszthatatlan részei voltak a cukorgyári gazdaságok, ahol cukorrépát, gabonaféleségeket, gyümölcsöt és zöldségeket termesztettek. A gazdászok jelentős sikereket értek el nemcsak a növénytermesztésben, hanem az állattenyésztésben is, főleg a fiatal bikák hizlalásában. A gazdaságok legnagyobb érdeme azonban a jó minőségű cukorrépa-termelésben rejlett. A szerző bemutatja a gazdaságokon folyó munkák menetét az egyes majorok megalapításától egészen a felszámolásukig, amikor a II. világháború után mezőgazdasági termelés a szocialista tervgazdálkodás jegyében zajlott. Mgr. Pokreis Hildegarda Ponvágli, a mezei kisvasút A mezőgazdasági-ipari telepen nagy mennyiségű nyersanyag, termény és melléktermék várt mozgatásra, szállításra. A feladatot a ponvágli – a keskenynyomtávú iparvasút volt hivatott megoldani. A szerző megközelíti a kisvasút keletkezésének körülményeit, működését, műszaki adottságait és gépi felszereltségét. Ezt a fejezetet aprólékos térkép egészíti ki, mely bemutatja a kisvasút útvonalát. Végül a szerző a kisvasút megszüntetésének okait boncolgatja és megörökíti az egyes vonalak még létező töredékeit. Talamon Lóránt A Kuffner-család műgyűjteménye Kuffner Károly jelentős műgyűjtőként vonult be a köztudatba. Gyűjteményének alapját azok a műtárgyak képezték, amelyet felesége, Mária Franciska hozott magával. Ezt a gyűjteményt aztán Kuffner Károly hosszú éveken át tovább gazdagította festmények és műtárgyak vásárlásával. A gyűjteményt halála után fia, Raoul örökölte, aki kitűnő szemmel tovább gyarapította örökségét. 1939‑ben a legértékesebb műtárgyakat Az Amerikai Egyesült Államokba menekítette, ahol az egyes darabokat fokozatosan áruba bocsájtotta. A szerző megkísérelte nyomon követni az egyes festmények sorsát, amelyek ma számtalan múzeum, képtár és gyűjtemény becses darabjai. Varga Ágota A szlovákiai cukorgyártás története 1938-ig A diószegi cukorgyár egyike volt a mai Szlovákia területén működő gyáraknak, amelyek beírták magukat a cukorgyártás történelmébe. A fejezetben a szerző leírja a gyártási eljárások kezdeti nehézségeit, a cukorgyárak keletkezésének történetét, valamint a cukor gyártási folyamatának fejlődését 1801-től egészen 1938-ig. PhDr. Ľudovít Hallon, CSc.