Mgr. Jana Váňová
Diószeg város keleti részén a Cukorgyári utca frontján, a cukorgyár lakó illetve gyárterületének főbejáratánál, a gyárterülettől északra áll a porta. Nyugatra tőle található az irodaház, keletre az alkatrészraktár. Az épület téglalap alapterületű, hosszabb oldala az utcával párhuzamos. Főbejárata a gyárudvarra nyílik. A telek északi határát az épület főhomlokzata alkotja, melynek keleti oldalához a gyár valószínűleg az 1871–1900 közötti évekből származó téglafalkerítése csatlakozik.
Az egykori cukorgyári laboratórium épületének építészeti fejlődése kevésbé ismert. A mai portának feltételezhetően néhány előzménye volt. Helyén először egy ismeretlen funkciójú épület állhatott, melynek külső megjelenését nem ismerjük. Még az 1871 előtti időből származhatott, tehát a cukorgyár legrégibb épületei közé tartozott.
A második fázisban (az 1871-es tűzvész után, az 1871–1900 időszakban) helyén egy földszintes, falazott, nyeregtetős épületet állítottak fel. Ez, a források szerint az 1871–1900 között emelt építmény a későbbi, harmadik fázisban (1900–1910) kivitelezett kétszintes porta közvetlen elődje volt. Ebben az időben a cukorgyár adminisztratív része komoly átalakításokon és újjáépítésen ment keresztül. Mai alakját a negyedik periódusban érte el, az 1940-es években. Minden jel arra mutat, hogy a mai épület alaprajza megegyezik a régebbi, 20. század elején emelt kétszintes épület alapterületével.
Az első fázisból sajnos nem maradtak fenn írásos dokumentumok, melyek rávilágítanának az épület elhelyezésére, kinézetére vagy funkciójára. A második építési szakaszban létrejött porta az 1892-1904-es kataszteri térképet kiegészítő birtokrészleti jegyzőkönyvben mint földszintes lakóház szerepel. Az 523 sz., 70 négyzetöl (252 m2) nagyságú cukorgyári telken szituált ház a 128E házszámmal volt jelölve. A porta a térkép szerint délen az 529-es parcellán álló gyárépületekkel volt határos.
A második építési fázist az egykor az igazgatói irodában található, cukorgyárat ábrázoló olajfestmény is illusztrálja. Az épületet mint egyszerű tömböt jeleníti meg, sima vakolattal, fehér festéssel, nyeregtetővel. Kontrasztelemekként érvényesültek rajta a vakolatlan téglasávok és a lábazat. A festmény ugyanakkor megörökíti a gyártelep falazott és vakolt kerítését, vakolatlan téglapillérekkel. Néhány belőlük a mai napig fennmaradt.
A második fázisból származó épületet a korabeli (1894–1896) műszaki térképek is megörökítették, úgy mint a cukorgyár szennyvízelvezetésének, illetve szennyvíztisztító-állomásának tervrajza. Ezek a rajzok az 523-as parcellán téglalap alapterületű épületet tüntettek fel.
Az épület funkciója nem teljesen nyilvánvaló. A gyárba bevezetendő telefonállomások tervezetén (1900–1913) mint telefonközpont szerepel, ez azonban a II. világháború alatt megsemmisült. Az előző időszakban (1892–1904) mint lakóház, hivatalnoki ház és pénzügyőrlakás volt nyilvántartva. Később porta és végül a cukorgyár vegyi laboratóriuma vált belőle, ahol a gyártás folyamán kiértékelték az egyes kémiai reakciók eredményeit, illetve beavatkoztak a vegyi folyamatokba, hogy optimális kémiai összetételt érjenek el. Szintén itt végezték a cukorrépából, szénből és mészből vett minták elemzését. Csaknem teljes meggyőződéssel állítható, hogy az épületnek volt lakófunkciója is, figyelembe véve azt, hogy a közelében szituált, nem a gyártásnak helyt adó épületek (irodaház, Kaszinó) elsődleges funkciója is kombinálva volt a lakhatósággal.
Az 1924. évi térképen 43-as szám alatt találjuk a két keleti melléképülettel: szerszámoskamrával (44 sz.) és szociális helyiséggel (45 sz.) megtoldott portát. A nyugati oldalon egy kisebb, téglalap alaprajzú objektum látható, valószínűleg a mázsa. A későbbi térképen (1946) az épület mai szerepének megfelelően mint porta illetve lakóépület van jelölve.
A 20. század 70-es éveiben az épületben MUDr. Púček Lőrinc üzemorvos rendelője működött. Az alagsorban a munkásőrség szertára kapott helyet.
A porta építészeti fejlődésről a korabeli fényképek és képeslapok is nyújtanak tanúbizonyságot. Ezek alapján megtudhatjuk, hogy az idők folyamán néhányszor erőteljesen megváltozott az épület jellege.
Első ismert ábrázolása az említett olajfestményen van rögzítve. A következő időszakból egy képeslapon szerepel: a 1900–1910-es évekből származó felvétel a cukorgyár udvarából készült és a portán kívül szemlélteti az irodaházat, illetve a cukorgyári lakóházat is.
Egyszerű kétszintes épületet láthatunk rajta, sima vakolattal, fehér vagy világos festéssel és kisebb négyszög alakú ablaknyílásokkal, nyeregtetővel. Az 1930-as években készült fénykép a Cukorgyári utcából tekintve örökíti meg a portát. Az épület itt még őrzi századfordulós arculatát.
Tőle eltérően az 1947-es fénykép az épületet lényegében mai formájában mutatja, az 40-es években lezajlott nagy átépítés után. A mai állapottal összevetve csak kisebb eltéréseket figyelhetünk meg. A II. világháború után az épület megtartotta porta funkcióját. A 20. század második felében csak a portaszolgálat (munkásőrség) helyiségei voltak a feladathoz mérten változtatva. Az épület a mai napig nem volt felújítva és műszaki állapota kissé leromlott.
A porta egy kétszintes épületblokk, teljes alagsorral, nyeregtetővel, a tetőn álló tetőablakokkal. Az eredeti belső elrendezést nem ismerjük, csak sejthetjük az egyes helyiségek elhelyezkedését. Jelenleg a hossztengelyre merőleges háromtraktusos tagolást mutat, középen a fő vertikális közlekedőtraktussal – az egykarú lépcsőházzal. A két szélsőben találhatóak az egyes helyiségek. Feltehetőleg a földszint keleti részén voltak a laboratóriumok, a nyugati oldalon a porta és az emeleten az egyes lakások. A laboratóriumok előbb üzemorvosi rendelővé alakították, ma üzlet található itt. Jelenleg feltehetőn a földszint egy része is lakható, kivéve az őrszolgálat helységét.
Az épület délről, tehát a gyárudvar felől nyíló főbejárata a lakásokhoz és az alagsorba vezet. Három mellékbejárat található a déli és az északi homlokzaton illetve egy–egy a keleti és nyugati homlokzaton. A nyugatról számított harmadik ablak tengelyében lévő főbejáratban egyszerű, kétszárnyú, vélhetően eredeti üvegezett faajtó van. A bejárat mellett két kör alakú világítóablak van elhelyezve, felette egyszerű lapos esőfogó.
A központi lépcsőházba a természetes fény a fémkerettel kitöltött függőleges ablakon jut be, mely a lépcsőház egész magasságát kitölti. Az emeleti lakásokból egy-egy félkörös erkélyre jutunk. Zöldre festett eredeti fém korlátaikat egyszerű geometriai díszítés élénkíti.
A déli homlokzaton két eredeti mellékbejárat található egyszárnyú faajtókkal, világítóablakokkal. A főbejárattól jobbra és a 20. század második felében másodlagosan kialakított, kétszárnyú vasajtóval lezárt bejárattól balra helyezkednek el. A keleti homlokzaton egy szintén utólagosan beépített egyszárnyú vasajtó található. A nyugati homlokzaton lévő egyszárnyú faajtó és a felette található világítóablak eredeti, megegyezik a déli homlokzaton található eredetiekkel.
A porta északi homlokzatán, a Cukorgyári utcára nyíló mellékbejáratok közül kettő később lett kialakítva. Az északnyugati sarkon egy eredeti ajtónyílás látható újkori ajtóval. Az egész északnyugati sarok felett vasbetonból készült esőfogó lapostető található, lekerekített sarkakkal. A déli főhomlokzat nyolctengelyes a földszinten és öttengelyes az emeleten. A keletin a földszinten három, míg az emeleten két ablaktengely található.
A nyugati homlokzat földszinten és az emeleten is egyaránt háromtengelyes. Az északi, utcai homlokzaton a földszinten nyolc, az emeleten pedig hét ablaktengely. A homlokzatok simán vakoltak, a vakolatot szürkés – okker színű festés fedi. Az alacsony lábazati falon újkori barna csempe burkolat. Az északi homlokzaton, az esőfogó felett feltételezhetően utólag elhelyezett egyszerű, figurális dombormű található: két földművest (férfi, nő) és két munkást ábrázol az 1950-es évek szocreál stílusában.
A déli oldalon lévő főbejáraton keresztül belépve egy kis előtérbe jutunk. Az lépcsőház és az előtér egyszerű, beüvegezett, kétszárnyú faajtóval van elválasztva egymástól. A lépcsőház eredeti, egykarú, gránit lépcsőfokokkal és fém korláttal, fa kapaszkodókkal. A korlátot ugyanolyan geometriai elemek díszítik, mint az erkélyek korlátait.
A lépcsőház kerámia járólapokkal ellátott fordulóiról lehet az egyes lakásokba, valamint a tetőtérbe bejutni. A lépcsőtér falainak sima mészhabarcs vakolata utólag fehér és zöld színűre lett festve, az alsó rész zöld olajfesték fedi. A tető szerkezete eredeti kétállószékes fedélszék, mely nyeregtetőt tart. A kémények falazottak, az északi oldalon álló tetőablak.
A multifunkciós portának fontos szerepe volt a cukorgyár működésében. A laboratóriumok segítették a kutatást és a gyártás gazdaságosságát, a porta biztosította a be- és kilépő személyek, anyagok ellenőrzését, mint lakóház pedig szállást nyújtott a cukorgyár hivatali alkalmazottainak.
A hiányos karbantartás ellenére az épület autentikus és eredeti részletek sokaságával tükrözi az 1940-es évek modern építészetének sajátos szépségét.
[Források:
Ústredný archív geodézie a kartografie, Bratislava (A geodézia és kartográfia központi levéltára Pozsony) Br. 172 lelt. sz., Diószeg (Nagy – Diószeg), a község 1892-ben készült kataszteri térképe az 1903-ban és 1904-ben történt
változások feltüntetésével; Birtokrészleti jegyzőkönyv, 68–71
Štátny archív Bratislava (Állami Levéltár, Pozsony), fond DHÚCS, CÚS, Cukrovar Sládkovičovo, 1–10. sz. dobozok, Részletterv az irodaházban lévő telefonállomások elhelyezéséről, 1900–1913; A diószegi cukorgyár szennyvíztisztítójának terve. Részletes helyszínrajz, a XIX. sz. vége; A cukorgyárban bevezetendő csatornázás terve, 1894–1896
Státní ústřední archiv, Praha, Výrobní a obchodní podniky, finanční ústavy – Asekurační spolek průmyslu cukrovarnického, Praha 1886–1950 (Állami Központi Levéltár Prága, Gyártó és kereskedelmi vállalatok,pénzügyi szervezetek – Cukoripari Biztosító Egylet 1886–1950) A diószegi cukorgyár szituációs terve („Situationsplan der Zuckerfabrik Nr.- C. in Dióseg“), 1924; A diószegi cukorgyár 1946-ban („Cukrovar v Dioseku v roce 1946, Diosek – Praha v červenci 1946“)
Irodalom:
POKREIS H.: Diószegi cukorgyár 1918–2008. In: SUDOVÁ E. (ed.): Barón Karl Kuffner de Dioszegh a dioszegský cukrovar / Diószeghi Kuffner Károly báró és a diószegi cukorgyár. Konferencia szöveggyűjteménye. Mesto Sládkovičovo 2009, 57
VADKERTY K.: Diószegi cukorgyár 1867–1918. In: SUDOVÁ (ed.) 2009, 42
További források:
Ismeretlen festő cukorgyárat ábrázoló olajfestménye (kb. 1871 után), reprodukcióját közli SUDOVÁ (ed.) 2009,16.
Korabeli képeslap a XX. század elejéről – Az irodaépület látképe. Közli SUDOVÁ (ed.) 2009, 48.
www.katasterportal.sk (megtekintve 2012. 9. 4)]