Mgr. Peter Buday
A helyi zsidó hitközség ittlétének utolsó, „in situ“ fennmaradt dokumentuma a város keleti szélén, a Pusztafödémes felé vezető út mellett létesült kisdiószegi sírkert. A hosszan elnyújtott telken lévő, magas fallal körülvett temető egyetlen, északon nyíló bejáraton keresztül közelíthető meg. A gondozott területen nem látható kisebb egységekre való beosztás, sem az azokat behatároló járdák.
A temető legrégibb, északi felében jelöletlen sírok sorakoznak. A sírkövekkel és néhány esetben kő-fedőlapokkal és kerítésekkel is ellátott sírhelyek a temető keleti határa mellett és annak déli végében összpontosulnak, ahol szabályos sorokat képeznek. A helynek ma a II. világháború áldozatainak emlékműve dominál, mely formájával a Tíz parancsolat tábláit idézi.
A diószegi zsidó közösség, melynek története még feldolgozásra vár, az adott térségben a legkésőbbiek közé tartozott. Létrejöttében lényeges szerepe volt a cukorgyárnak, melynek tulajdonosai zsidó származásúak voltak és mely a felsőbb posztokon zsidó szakembereket foglalkoztatott.
Egyházjogi szempontból a lakosságnak ez a kislétszámú, de gazdaságilag befolyásos része a galántai rabinátus fennhatósága alá tartozott. Elhunyt tagjait eleinte a galántai temetőbe helyezte el örök nyugalomra. A diószegi valószínűleg a 19. század 70. éveinek második felében nyílt meg egy, a cukorgyár tulajdonát képző szántóföld 372 négyzetöl nagyságú részének átengedése után. Állításunkat hitelesítik a galántai rabinátus anyakönyveiben és a birtokrészleti jegyzőkönyvekben rögzített adatok. Az első bejegyzések, melyek Diószeget jelölik meg temetkezési helyként 1877-ből származnak és a kétéves Müller Samu (7. 25.) és a négyesztendős Löwinger Kati (5. 31.) halálával kapcsolatosak.
A lakott területen kívül, a város előtti szántóföldön elhelyezkedő sírkert nagysága a múlt század 20-as, 30-as éveire csaknem megháromszorozódott. Pusztulásának képét a II. világháború éveiből néhány fotográfia jeleníti meg. Ekkor pusztult el a közvetlenül a bejárat után álló halottas ház.
Egyszerű, téglából falazott, derékszögű alapon álló épületről volt szó, melynek északi homlokzata a temetőfal részét képezte. Bent minden bizonnyal egyszerű gerendás mennyezet fedte és az útra merőleges nyeregtető zárta.
Az itteni sírkövek tipológiai skálája meglehetősen szerény. Túlnyomó részben egyszerű, különböző végződésű (félkör-, ill. szegmensív, háromszög) kőlapokat alkalmaztak, megjelennek viszont a tagoltabb, párkányokkal ellátott táblák is sarokakrotériákkal. Míg a legegyszerűbb variánsok példáit a keleti fal előtt láthatjuk szabálytalanul elhelyezve, a formáikban és anyagukban igényesebb sírkövek a temető déli szélén összpontosulnak. Említésre méltók elsősorban Wollner Dávidnak († 1917) a hitközség első elnökének és feleségének, Falk Idának († 1928) sírkövei csiszolt fekete svéd gránitból készült magas sztélék formájában. A Marmonstein-házaspár sírkövét közös talapzaton álló obeliszkek alkotják. Pfefferné Robitschek Róza († 1925) és Pfefferné Kovács Margit († 1935) identikus, blokkszerű, konkáv homlokú sírköveit a Dávid-csillag motivumával kitöltött vaskerítések egészítik ki.
A sírfeliratok általában két, héber és német nyelvűek, a magyar csak kisebb mértékben érvényesül. A második nyelvben készült felirat az egyszerűbb sírkövek esetében a feliratos mező alsó részébe került, a monumentálisabbaknál a kőlap hátsó oldalát töltik ki. Az egynyelvű (nem héber) szövegek kivételesek. Ilyet találunk Visnovszky Alfrédnak, az 1848–1849-es szabadságharc résztvevőjének sírja felett magasodó obeliszken.
[Források:
Levéltári források:
Állami Levéltár, Pozsony (Štátny archív Bratislava), egyházi anyakönyvek gyűjteménye (zbierka cirkevných matrík), i. sz. 837, a galántai zsidó anyakönyvi körzet halotti anyakönyvei (1850–1889), 49, a 11 és 14 sz. bejegyzések.
A Geodéziai és Kartográfiai Intézet Központi Levéltára, Pozsony (Ústredný archív geodézie a kartografie, Bratislava), Br. 172, Sládkovičovo (Veľký − Diosek), 1892. A község katasztrális térképe (7. sz. ív) és birtokrészleti jegyzőkönyve, 258–259 (2241/1 sz. telek)
Irodalom:
POKREISOVÁ H.: Zmarené životy židovských rodín zo Sládkovičova. In: Život v Sládkovičove (16) 2008 szeptember, 5. sz., 8–9
Egyéb források:
Yad Vashem World Center for Holocaust Research / Yad Vashem Photo Archive: sign. 1585/172: http://collections.yadvashem.org/photosarchive/en-us/72703.html
sign. 1585/ 183: http://collections.yadvashem.org/photosarchive/en-us/72241.html
sign. 1585/236: http://collections.yadvashem.org/photosarchive/en-us/69012.html]