Munkáskolónia
munkavállaló kolónia
Ing. arch. Róbert Sekula

#
A munkáskolónia térképe
Jelmagyarázat:
Mária major épületei:
01 lakóház 1895-ből, 324-es sz. telek (tovább mint sz. t.)
02 iroda, 327-es sz. t.
03 lakóház 1903-ból, 323-as sz. t.
04 lakóház 1958-ból, 322-es sz. t.
Munkáskolónia – központi rész:
05 lakóház 1903-ból, 268-as sz. t.
06 kaszárnya, 274-es sz. t.
07 lakóház, 272-es sz. t.
08 lakóház 1908-ból, 269-es sz. t.
09 lakóház 1911-ből, 273-as sz. t.
10 lakóház, 271-es sz. t.
Munkáskolónia – keleti rész:
11 lakóház cca. 1908-ból, 277-es sz. t.
12 lakóház, 276-os sz. t.
13 lakóház 1903-ból, 280-as sz. t.
Munkáskolónia – tiszti házak:
14 tiszti ház, 314-es sz. t.
15 munkásszálló 1920-ból, 313-as sz. t.
16 munkásszálló 1920-ból, 312-es sz. t.
17 tiszti ház, 279-es sz. t.
18 kovácsműhely, 278-as sz. t.
Munkáskolónia – nyugati rész:
19 családi ház, 267-es sz. t.
20 lakóház, 258-as sz. t.
21 családi ház, 256-os sz. t.
22 lakóház, 254-es sz. t.
23 sorház 1943-ból, 251/1, 251/4, 251/6, 251/8 sz. t.-ok
24 sorház 1943-ból, 249/2, 249/5, 249/9, 249/12 sz. t.-ok
Elbontott épületek:
A istállók
B téglakemence
C ismeretlen funkciójú épület
D lakóház
E lakóház
F istállók
A telepen kívüli épületek
G vizi erőmű, molnár háza
H lakóház
I munkás hotel

Szituálása
A munkáskolónia a város peremén terül el, a cukorgyártól keletre. Északról a Dudvág két ága határolja, délen a gyár kerítésével és a KOAM Elektronik gyárterületével határos. Gerincét nyugat–kelet irányban a Cukorgyári utca alkotja, mely a turbinás barokk malom melletti végződik.

Építészettörténeti fejlődése
A cukorgyár alapítása előtt a munkáskolónia területe a kúria (később a kastély) gazdasági udvaraként szolgált. Az 1825-ös térképen az osztatlan területen Dudvág-parti objektumokat, középen két épületet, a keleti szélen pedig a mai napig álló vízimalmot láthatjuk. Az 1839-es második katonai felmérés térképén az utak már mai irányukban futnak. A terep mélyedései a téglagyártáshoz használatos agyag kitermelésére utalnak. Az út és a víz közötti tér néhány kisebb, kerítéssel körülvett területnek ad helyet, illetve az útra merőleges három épületnek. A gyáralapítást követő időszakban, 1867–1871 között a Dudvág medrét jelentősen eltérítették észak felé.
A folyószabályozással nyert területeknek még mocsaras, legelő jellegük volt. Központi részén, az út északi szélén egy hosszúkás gazdasági építmény van bejelölve egy kisebb lakóépülettel a nyugati homlokzata előtt (E, F). Az út déli részén nagykiterjedésű bányagödör két épülettel (valószínűleg téglagyár). Ezek létét és működését az 1892-es kataszteri térkép is hitelesíti, amely feltünteti a téglavető parcellákat, az agyaggödröket (téglavetéshez használt agyagot bányásztak itt) és a téglaégető kemencéket is (B). 1949-ben a téglaégető kemence már nem létezett.
Már az 1871-es térképen látható hosszú, lakással bővített gazdasági épületet az 1905-ben reambulált kataszteri térkép is feltüntetik. A Cukorgyári utca és a Bárányhíd (kétvágányú kisvasúti híd) kereszteződésénél két épületet találunk, ezek köré építették a munkáskolónia alapjait úgy, hogy létrehoztak egy keresztutcát, amelyet egyszintes lakóépületekkel szegélyeztek (05, 06, 07) és két azonos sorházat is felhúztak (13, D).
A Felsőmajor gazdasági udvara önálló fejlődésen ment keresztül. Egy háromszög alakú telket ölelt körül a Cukorgyári utca és a gyártelep sarkán. Az első kataszteri térkép még nem jelöli, de a kereszteződés melletti épületen (01) az 1895-ös évszámot láthatjuk. Az épület másik felében istállók (A) voltak, ez az úttal párhuzamosan volt felhúzva és mára elbontották. A nyugati oldalon a terület határát a major önállóan álló irodaépülete (02) jelölte. Az utcafrontot egy lakóház (03) alkotja 1903-ból, illetve egy gazdasági épület (04) 1958-ból. Az utóbbi esetében az évszám a lakóházzá való átépítés időpontját jelöli. A major körbe volt kerítve. A drótkötélpálya üzembehelyezése után az udvar déli részén rakták fel a szekerekre a csillékből kiöntött mésziszapot.
A telep további fejlődését a feltüntetett évszámokból állapíthatjuk meg: 1908 – a merőleges utca beépítése (08) és 1911 – jobboldali mellékutcában felhúzott lakóház (09). 1920‑ban két ház munkásszállóval és tisztilakásokkal (15,16) bővült a Cukorgyári utca déli oldalán. Pontosabban nem meghatározott időben még két hasonló épületet emeltek, az elsőt (14) a Felsőmajornál, a másodikat (17) a Cukorgyári utca végén, itt az udvarban egy mosókonyhát (18) is felhúztak.
1943–1944-ben két új utcát nyitottak a Cukorgyári utca északi oldalán a gyártelep északkeleti sarkával szemben. Az itt emelt lakóházak közül egy historizáló (21) – boltíves ablakokkal, a másik (20) a regionális modern szellemében épült. 1943-ban átadták a kolónia nyugati peremén álló sorházakat (23, 24), melyeken boltíves ablaknyílásokat alkalmaztak. Az utolsó építkezés a területen a kolónia északi határán épült két önállóan álló családi ház (19, 22) volt, évszám nélkül.

Az épületek építészettörténeti jellemzése
Felsőmajori épületek:
01 lakóház, helyrajzi száma (h. r. sz.) 324 – falazott, egyszintes, nyeregtetős épület saroklizénákkal, melyek az oromzat szegélyébe mennek át. A földszinten, az épület tengelyében, az északnyugati homlokzaton gazdasági bejárat és fém lépcsőkön megközelíthető padlásajtó található. Az oromfalon kialakított négyzet alakú mezőben az építtetőt jelölő „D. Cz. Gy.” (Diószeghi Czukor Gyár), alatta a 1895-ös évszám olvasható. A hosszanti homlokzat négyes tagolású, ereszpárkánnyal, melyet négy, egymás fölé rakott és egynegyed téglányival kitolt téglasor alkot. Minden függőleges rész két nyílással perforált. A négy lakás belső elrendezését nem ismerjük.
02 iroda, 327 h. r. sz. – szerkezete hasonló, mint a 01-es lakóházé. Évszám nélküli. A 20. század 70-80. éveiben a nyílászárókat acél-alumínium konstrukciókra cserélték.
03 lakóház, 323 h. r. sz. – a keleti oromfalon az 1903-as évszám, a nyugati oromfalon kör alakú szellőzőnyílás. Az oromfalon párkányfogazat, a vertikális tagolást nélkülöző homlokzatokat ereszpárkány zárja.
04 lakóház, 322 h. r. sz. – nyeregtetős épület, az oromfalon 1958-as évszám, 1949-ben még istállóként szerepel. Az oromfalakon párkányfogazat és két téglapilaszter, melyeknek statikai szerepe van. A falak döngölt mészkohósalakból vannak. Töredékesen fennmaradt a vakolatban kialakított lábazat. A falba mélyített 1958-as évszám valószínűleg a gazdasági épület lakóházzá való átépítését jelzi feltéve, ha nem a cukorgyár első építési fázisában emelt (ma már nem létező) cukorraktárak homlokzati tagolásának anakronisztikus kivitelezéséről van itt szó. A hosszanti falak vakolatkeretes mezőkre osztódnak folyamatos koronapárkánnyal.
Munkáskolónia – központi rész
05 lakóház, 268 h. r. sz. – „L” alaprajzú, egyszintes, kétszárnyas, nyeregtetős épület, az 1903-as évszámmal a Cukorgyár utcai rövidebb szárny oromfalán. A homlokzati mezők vakolatai különböző felületűek, a falat vakolatkeret veszi körül. Lenti részén vakolatban kialakított lábazat, a tető alatt hármas tagolású koronapárkány. Az ablaknyílások keretei szintén vakolatból vannak, melynek struktúrája különbözik a többi felületétől. Az oromfal tengelyében padlásajtó, a hozzá vezető vaslépcsőkkel és lépcsőpihenőszinttel.
06 kaszárnya (tömeges munkásszálló), 274 h. r. sz. – egyszintes épület, az 1949-es biztosítási egyletnek készített térképen mint „kaszárnya” szerepel. A nyeregtetőt négylépcsős koronapárkány övezi. Az oromfalak évszám nélküliek, a nyugati oldalon félkör alakú szellőzőnyílással (ami egyedi építészeti megoldás a munkáskolónián belül). A keleti oromfal tengelyében két kisebb téglalap alakú szellőzőnyílás vakolatkeretekkel. A hosszanti homlokzatokat egyszerű, saroktól sarokig húzódó keret veszi körül.
07 lakóház, 272 h. r. sz. – nyeregtetős, egyszintes épület a 05 és 06-os épületeken található építészeti részletekkel. A padlásajtó mindkét oromfalon (északi és déli), évszám nélkül.
08 lakóház, 269 h. r. sz. – az oromfal keretezése és a hosszanti homlokzatok tagolása hasonló mint a 05, 06 és 07-es házakon. Az utca felé tájolt falakhoz utólagosan hozzáépített melléképületek csatlakoznak.
09 lakóház, 273 h. r. sz. – a déli oromfalon az 1911-es évszám látható. Egyszintes, háromlakásos épület a 05, 06, 07 és 08-as házakkal megegyező építészeti megoldásokkal.
10 lakóház, 271 h. r. sz. – egyszintes, nyeregtetős épület jelenleg négy lakással. Az 1949-ben készült fényképek szerint állattenyésztésre használták. Az oromfalakon szecessziós építészeti jegyeket lehet felfedezni, melyek közel állnak az 1912-ben átadott Mária műmalom részleteihez. Az oromfal a sarkaknál és a tetőgerincnél íves tégla szegéllyel van ellátva. Az oromfalakat a koronapárkány két részre osztja, felső felén ellipszis alakú szellőztetőnyílás. A hosszanti homlokzatokon nincs ereszpárkány és függőleges falsáv által négy egyforma mezőre osztódnak.
Munkáskolónia – keleti rész
11 lakóház, 277 h. r. sz. – hosszú, egyszintes, többlakásos, nyeregtetős ház. Az oromfal kialakítása azonos a 08-as lakóházéval. A hosszanti homlokzatok egyszerűek, díszítés nélküliek, az ereszpárkány helyett sekély koronapárkánnyal.
12 lakóház, 276 h. r. sz. – hatlakásos épület, mely azonos a 11-es lakóházzal. Koronapárkánya négylépcsős. Az ablak- és az ajtónyílásokat vakolatkeretek hangsúlyozzák.
13 lakóház, 280 h. r. sz. – egyszintes, többlakásos ház a Cukorgyári utca északi oldalán. Az oromfal a többi ház oromfalához hasonló kialakítású. A keletin az 1903-as évszám olvasható. Az épületet később további két lakegységgel bővítették, így elérte a szomszédos 12-es ház teljes hosszát.
Munkáskolónia – tiszti házak
14 tiszti ház, 314 h. r. sz. – földszintes lakóház, két, négyzet alakú lakószárny között egy keskeny összekötő szárnnyal. A szélső szárnyakon lévő sátortetőt alacsony, azonos dőlésszögű nyeregtető köti össze. A középső szárny három mezőre tagolódik, a függőleges vakolatsávok és az ereszpárkány alatti vízszintes falsávok között íves átmenetek láthatók. Az előrelépő oldalszárnyak homlokzatait egy mező tölti ki. Ennek egyik felében két ablak helyezkedik el, a másikban egy ajtó s egy ablaknyílás található. Egyéb építészeti részletek az átépítések során el lettek távolítva. Megmaradtak azonban a második tisztviselői házon. A koronapárkány finom stukkó profillal lép a homlokzat síkja elé. Ezt követi a konzolszerű kiugrás és hármas párkányzat. Az házdiszpozícióját nem ismerjük.
15 legényszálló 313 h. r. sz. – hosszú, téglalap alapterületű épület, sekély sarokrizalitokkal, nyeregtetővel. Az utcai homlokzat közepén található a főbejárat. A homlokzat öt részre osztott, mindegyik tengelyében nyílászáróval. A rizalitok két mezőre tagolódnak. Belső síkjukat durvább felületű vakolat takarja, ezt kívülről sima vakolatsáv keretezi, amely az ablaknyílások körül is érvényesül. Az ajtónyílást téglalap alakú szupraporta hangsúlyozza. Az ablaknyílások lejjebb kerültek, így a zárókövek a vakolatkeretből a vízszintes párkányba nyúlnak át. A finoman profilált ereszpárkány homloka hangsúlyos, kétfokos tagolással bír. Az oromfalakat két részre osztja a körbefutó ereszpárkány. A függőleges tagolást lizénák alkotják, melyek két szélesebb külső és egy szűk középső mezőt határolnak. Az oromzat koronája és sarkai íves átmenetekkel vannak hangsúlyozva. Az oromfalon található évszám 1920. Az udvari traktus homlokzatához egy hasonlóan kialakított oromzattal rendelkező építmény kapcsolódik.
16 legényszálló, 312 h. r. sz. – 1920-ból, építészeti megoldásában azonos a 15-ös épülettel.
17 tiszti lakások, 279 h. r. sz. – azonos a 14-es házzal, de több eredeti architektonikus részlettel. Eredeti arányaikban maradtak fenn az ablak- és ajtónyílások. A középső szárny szélső mezőiben kétszárnyú, két szegmensíves ablakok vannak, vakolatsávval keretezve, függőleges vájatokkal élénkített vízszintes mezővel a szuprafenesztrában. A homlokzat magasságának két harmadában övpárkány fut. A középmezőben elhelyezett ajtónyílás felett egyszerű, timpanont utánzó szupraporta. Az előrelépő szélső szárnyak falainak egyik részét egy-egy vakolatkeretes mező tölti ki, melyekben három ablaknyílás lett kialakítva. A falmezők másik felében egy ajtó és egy négyzetes mező található két ablakkal. Az ablakoknak közös, profilozott párkányaik vannak. Az udvarra néző homlokzat alakítása egyenértékű az utcai front megoldásával. A falak négy identikus, övpárkánnyal kiegészített mezőre tagolódnak.
18 gazdasági épület, 278 h. r. sz. – a 17-es tiszti ház udvarán álló melléképületet az 1949. évi térkép mosókonyha- és raktárként tünteti fel. Földszintes épület nyeregtetővel, északi oldalán három kürtős kéménnyel, melyek valószínűleg a melegvízkészítő technológiával függtek össze. Szóbeli közlés szerint kovácsműhely is működött itt.
Munkáskolónia – nyugati rész
19 családi ház, 267 h. r. sz. – egyszintes, kétlakásos ház vízcsendesítővel kiegészített nyeregtetővel. A tető vasbeton konzolon nyugszik, mely a koronapárkányt helyettesíti. A ház 1949 után épülhetett.
20 lakóház, 258 h. r. sz. – a funkcionalista lakóház már a 1949‑es térképen szerepel, feltehetően a 20. század 40. éveiben készült. Kétszintes, kontytetős épület. A kétszintes központi részhez szimmetrikusan két egyszintes, nyeregtetővel fedett szárny kapcsolódik. A homlokzat héttengelyes. A középső tengelyben szituált főbejárat a homlokzatba van süllyesztve. Hengeres vasbeton oszlopok keretezik, melyek az ajtó feletti napellenzőt tartják. Az ereszpárkányt az előretolt tetőkonzol alkotja. Jellegzetes elemként érvényesülnek az emeleti ablakok előtti virágláda-tartók. Szerkezetük acélkeretes, hármas ívkonzolokon nyugvó dupla állóvasakkal. Az ablakok zsalutáblákkal voltak felszerelve, ezeknek ma már csak egy példája létezik. Egykori létükről a zsalutáblák zsanérjai is árulkodnak. A szélső mellékszárnyakban elhelyezett lakásoknak önálló bejáratai vannak az udvar felől.
21 családi ház, 256 h. r. sz. – egyszintes, kétlakásos ház vízcsendesítővel megtoldott nyeregtetővel. A gerendapárkányt deszkákkal verték alá. A ház 1949 után épülhetett.
22 lakóház, 254 h. r. sz. – kétszintes épület, előtetővel ellátott három bejárattal, magas nyeregtetővel. Az utcai homlokzat kompozíciója követi a lépcsők tengelyei körül kialakított ablaknyílások elrendezését. A második szinten két-két vertikális, a földszinten széles, ívformájú ablakok törik át a falsíkot. A bejárat felett két, szimmetrikusan elhelyezett szellőztetőablak található. A lakóház ablakain mozgatható lamellákkal ellátott zsalutáblákat helyeztek, a második szinten acélkeretes virágláda-tartók vannak. A házat már feltüntetik az 1949-es térképek, ami arra enged következtetni, hogy a 40-es években épült.
23 sorházak, 251/1, 251/4, 251/6, 251/8 h. r. sz. – a fésű alakban elhelyezett egyszintes lakásokat 1943-ban adták át a cukorgyár dolgozóinak. Az egyes lakásokban két hosszúkás tér áll egymással szemben. Az egy ablaktengelyes utcai homlokzattal rendelkező helységhez csatlakozik a második, három félköríves nyílással (két ablakkal és a bejárattal). Az udvari homlokzat az utcai tükörképe. A házat tagolt kontytető fedi. Az ablakokon mozgatható lamellákkal felszerelt faredőnyök. A tetőteret alacsony pultos szellőztetőnyílások világítják be.
24 sorházak, 249/2, 249/5, 249/9, 249/12 h. r. sz. – az 1943‑ban kivitelezett sorházak másik része a 23. sz. ház alaprajzi sémáját követi azzal a különbséggel, hogy az utcai homlokfal itt egy síkot képez, a tömegek tagolása csak az udvari részen jelenik meg.

[Források:
Levéltári források:
Ústredný archív geodézie a kartografie, Bratislava (A geodézia és kartográfia központi levéltára, Pozsony), Br. 172 lelt. sz., Diószeg (Nagy – Diószeg), a község 1892-ben készült kataszteri térképe az 1903-ban és 1904-ben eszközölt változásokkal
Második katonai felmérés térképe 1839-ből (elérhető a archivportal.arcanum.hu weboldalon)
A Vág vízgyűjtőterületének térképe 1871-ből. Magyar Nemzeti Levéltár, Budapest – Térképtár, Vízrajzi Intézet térképei, jelzete S 80 Vág No 0028/1–29
A Duna vízgyűjtőterületének térképe 1825-ből, 46.sz. szelvény: Diószeg egy részének helyszínrajzi térképe
Lengyelfalusi Imre fényképgyűjteménye
Státní ústřední archív, Praha, fond Výrobní a obchodní podniky, finanční ústavy – Asekuračný spolek průmyslu cukrovarnického, Praha 1886–1950 (Állami Központi Levéltár, Prága. Gyártó és kereskedelmi vállalatok, pénzügyi szervezetek – Cukoripari Biztosító Egylet, Prága 1886–1950)
Irodalom:
SUDOVÁ E. (ed.): Barón Karl Kuffner de Diószegh a diószegský cukrovar / Diószeghi Kuffner Károly báró és a diószegi cukorgyár. Mesto Sládkovičovo, 2009.
Egyéb források:
Lengyelfalusi Imre (1930) szóbeli közlése]