A város
Diószegnek a hazai viszonylatban is egyedinek ható történelmi struktúrája a település alakulásának három fő szakaszát tükrözi. A helynek mint a klarisszák egyik uradalmi központjának fázisát (a 14. század végétől a 18. század utolsó negyedéig) elsősorban a kastély és a templom, ill. a körülöttük csoportosuló épületek képviselik. Melléjük sorolhatók a volt uradalmi vendéglő maradványai a pincék falazatainak szintjén, és a máig álló vízi malom.
A város északkeleti részében fekvő, északon a Semptére vezető országút, délről a mai Cukorgyári utca és keleten a Dudvág folyása által behatárolt területen legkésőbb a 17. századtól kezdve összpontosult a község, ill. a közeli régió világi és vallási igazgatása. A szóban forgó városrész jelentőségét a település történelmében az is kihangsúlyozza, hogy máig jól olvasható benne a felvázolt régebbi helyzet.
A kastély a város központját az ipari létesítménnyel összekötő területsáv északi határán helyezkedik el. Mai alakját az 1885-ben és 1919–1921 között megvalósult átalakítások során nyerte el. Az első, Franz von Neumann bécsi építész nevével fémjelzett átépítés a reneszánsz alapokon álló későbarokk úrilakot eklektikus rezidenciává változtatta. A kastélytól nyugatra, a telek határát követve áll az egykori istálló-épület. Keletre található a cselédek háza. A kastély után elterülő angol parkot 1885 körül alapították a régebbi kúriához tartozó gazdasági udvar és kertek helyén. A térség valamikori gazdasági funkciójára ma már csak a kétszintes magtár emlékeztet. A park délkeleti bővítésében emelkedő neoklasszicista családi sírbolt Michal Milan Harminc tervei alapján épült fel. Az itt található, a századforduló tájáról származó épületek sorába tartozik még a ma már erősen átalakított tekepálya is.
A második együttes a kastélytól délnyugatra, a méretes nyugati toronnyal ellátott egyhajós korai barokk templom körül alakult ki a 17. század első felében. A torony a régebbi építmény egyetlen részeként az új templom emelése után is fennmaradt. Nagyboldogasszony temploma a város történetének második szakaszát példázza, a klarissza rend eltörlését követő (1782) időszakot. Az új épületet már a megszüntetett rendek vagyonának kezelését átvevő vallásalap támogatta. Tán ehhez a korhoz köthető az ún. régi plébánia épülete. Előtte kapott helyet a Szentháromság – szobor.
A település további növekedésének szempontjából a cukorgyár megalapítása hozta meg az új s egyben talán leglényegesebb impulzusokat. A gyár működése és résztulajdonosának, ill. igazgatójának jelenléte hangsúlyos nyomot hagyott Diószegen. Nemcsak a gyár közelében, de a község régi magjában is épültek a helyi környezetben újszerű minőséget prezentáló alkotások. A város képe e fél évszázad alatt látványosan átalakult. E korszak példái nemcsak az eklektikus bárói rezidencia, de az óvoda (1906) és a katolikus népiskola (1909) historizáló szellemben emelt új épületei is. Az iskola közvetlen környezete 1938 után az első világháború katonai áldozatainak monumentális emlékművével egészült ki.
A helyi zsidó hitközség fejlődése a cukorgyár kezdeteihez köthető. A közösség vallási szükségleteinek szolgált a németdiószegi zsinagóga. Ebben a városrészben állt az izraelita elemi iskola is. A szélesebb környékről származó zsidó vallású lakosok temetkezőhelyét a várostól északra, a lakott területen kívül nyitották meg.
A két világháború közötti években a községi hivatal, a helyi fogyasztási szövetkezet, posta és csendőrállomás, a tűzoltószertár, az ún. jubileumi iskola vagy a „Zöld kereszt“ egészségügyi központ épületeivel gazdagodott a község. Az említett épületek „városi jelleget“ kölcsönöztek a településnek, e mellett azonban nem bontották meg eredeti, a történelem során kialakult szervezetét. A cukorgyár és a hozzá kötődő épületcsoportok mellett éppen ez a tény az, mely Diószeg sajátos karakterét formálja.
Peter Buday
