A cukorgyár
A város belterületének délkeleti határán elterülő cukorgyár 1867-ben történt alapítását követően több építési fázison ment keresztül. Területén máig jól érzékelhető az egyes épületek küldetésének megfelelő logikus elrendezés. A gyártási és az egyéb épületek egymás melletti elhelyezése az ipari termelés megfontolt szervezésére utal egy olyan helyen, ahol az egységek kölcsönös összeköttetésben voltak és így egységes szervezetet alkottak. Míg a termelési egységek a központi részben kaptak helyet, a raktárak, a műhelyek, és az irodai épületek a telek szélére kerültek. A gyár központjában ma elhelyezkedő gyártási üzem (az erőmű, a finomító és mészégető), bár megtoldva a múlt század 70.–80. éveiből származó melléképültekkel, a komplexum fejlődésének funkcionalista szakaszát (1935–1938) képviseli. A magtár, a mezőgazdasági gépek raktára és műhelye másodlagos épületek voltak, melyek azonban biztosították a gyártási folyamat haladását. Ha nem is egy időben jöttek létre, rendeltetésük miatt mégis a központ körül összpontosultak. A gyár északnyugati peremén lévő önálló részben épült fel a mélyhűtőüzemmel egybekötött konzervgyár, mint a cukorgyártást kiegészítő üzemi egység. A gyártelep északi határán álló igazgatósági épület, kaszinó, hivatalnoki lakóház a gyár vezetésének szolgált. Az említett épületek – beleértve a portát – elsődleges küldetésük mellett más funkciókkal is rendelkeztek. A főkapu mellett való szituálásukkal a gyártelep egyes részeinek küldetésére utaltak. Az igazgatóság vagy a szomszédságában álló kaszinó különleges építészeti és művészeti értékeik által kihangsúlyozzák a gyár reprezentatív voltát, és az építtető, diószegi Kuffner Károly báró anyagi lehetőségeit.
Petra Kalová, Jana Váňová
