Mgr. Jana Váňová
A garázsok a város délkeleti részében, a cukorgyár főbejáratától északkeletre találhatóak a kastélyhoz vezető út jobb oldalán, az út és a cukorgyári tápcsatorna között. Az épület alaprajza téglalap alakú, a kocsibejárók nyugatra, az út felé irányulnak. Az épület telkét keletről a tápcsatorna partja határolja.
A garázsok feltehetően egy építési fázisban, valamikor 1900 után (a 20. század első évtizedében) a cukorgyári épületek rekonstrukciójával összefüggésben épülhettek fel. Annak ellenére, hogy semminemű írásos dokumentáció nem maradt fenn róluk, feltételezhető, hogy mindvégig autótároló (előtte hintó) funkciójuk volt. A cukorgyár szolgálati gépkocsijai mellett a gyár vezetőségének és Kuffner báró családjának magánautóit (díszhintóit) is itt garázsolták.
A terület legrégebbi kataszteri térképen (1892–1904) az épület még nincs feltüntetve. A garázsok első ízben a cukorgyár 1924-es szituációs tervrajzán a 153-as számú, téglalap alaprajzú objektumként azonosíthatók. A jelmagyarázat garázsként írja le építőanyagát (fa-cement) is feltüntetve. Az 1946-os térképen változatlan alapterületen, változatlan funkcióval ugyanazon szám alatt van jelölve.
Mivel nem maradtak fenn korabeli fényképek és képeslapok, melyek dokumentálnák a garázs külső képét, nem lehet meghatározni, hogy a mai külső eredeti, vagy egy későbbi átépítés eredménye. Bizonyára történtek átalakítások, mivel a középső autóbejáró felett hiányzik a téglaív, viszont a mellette délre lévő felett található ilyen. Ám a garázs egészét figyelembe véve nem lehet megállapítani számottevő átépítést.
Funkcióját valószínűleg az 1948-as államosításáig megtartotta, illetve mindaddig, amíg kapacitása kielégítette a cukorgyár igényeit, tehát az 1960-as évekig. Jelenleg magánkézben van, raktárként szolgál. A mai napig nem esett át jelentős felújításon, ennek ellenére műszaki állapota kielégítő.
A garázsok egy földszintes, lapostetős blokképületben találhatóak. Diszpozíció szempontjából hosszanti irányban elnyújtott egytraktusos épület, keresztben két térre osztva. A kisebb tér a belépő rész, melybe a déli oldalon lévő egyszárnyú faajtón lehet belépni. A nagyobb, kocsiállások számára kialakított térbe a nyugati oldalon lévő öt, rendszeres közökben elhelyezett garázskapukon keresztül juthatunk be. A déli mellékbejárat derékszögű, talán másodlagosan felhasznált, egyszárnyú, fából készült ajtóval. A nyugati kapuk derékszögűek, azonos méretűek (hozzávetőlegesen 2,5 m magasak s 2 m szélesek). Fából készült kapuszárnyaik sarkai vasaltak.
Az épületbe a déli és a keleti homlokzaton lévő egyszerű, derékszögű és szegmensívben záródó ablakokon keresztül jut be a természetes fény. A déli falban kialakított ablakot valamint a keletiben nyíló négyet derékszöghálós, síküveggel beüvegezett merev vaskeretek töltik ki. Az ablakkereteket újabban zöldre festették. A falak vakolatlan téglából készültek. Az attikán egyszerű dísz fut plasztikus „baluszter”-övek formájában.
Az ajtók, kapuk és ablakok fölötti szupraportákban enyhén kiálló, szegmens alakú téglaboltívek láthatók téglákkal jelzett „zárókövekkel” (csak egy hiányzik a középső garázskapu felett).
További térhatású elem az épület kerületén futó, alacsony lábazati fal, mely eredetileg kővel volt burkolva. A kőburkolat csak a déli oldalon maradt meg.
A déli belépőtér simára vakolt, világos falfestéssel, a padló sárga kerámia burkolókockákkal lett kirakva. Jelenleg a helyiség üres. Az északi oldalán található egyszerű ajtón keresztül jutunk a kocsiszínbe, amely szintén simára vakolt beltérrel rendelkezik, világos falfestéssel és sötétebb lábazattal. Hosszának megközelítőleg a felénél a födémben egy zöldre festett acélgerenda található. Valószínűleg utólagosan építették be és az épület statikáját hivatott erősíteni (esetleg futómacskát tartott). Ma a kocsiszín raktárként működik.
Az épületet a diószegi első gépkocsik megjelenése idején emelhették. Valószínűleg a cukorgyárnak, illetve a bárónak volt az elsők között automobilja. A diószegi gazdaság fontos haszonépülete. Az időtálló anyagok alkalmazásának és a minőségi kivitelezésnek köszönhetően a mai napig kivételesen jó műszaki állapotban és esztétikai hatásosságában maradt fenn.
[Források:
Levéltári források:
A geodézia és kartográfia központi levéltára Pozsony (Ústredný archív geodézie a kartografie, Bratislava), Br. 172 lelt. sz., Diószeg (Nagy – Diószeg), a település 1892. évi kataszteri térképe az 1903 és 1904-es változások jelölésével. Birtokrészleti jegyzőkönyv, 68–71
Állami Központi Levéltár, Prága. Gyártó és kereskedelmi vállalatok, pénzügyi intézetek – Cukoripari Biztosító Egylet 1886–1950. (Státní ústřední archiv, Praha, Výrobní a obchodní podniky, finanční ústavy – Asekuračný spolek průmyslu cukrovarnického, Praha 1886-1950.) „Situationsplan der Zuckerfabrik Nr.- C. in Dióseg, 1924“]