Barokk magtár
magtár a parkban
Mgr. Peter Buday

Építésének kezdetét általában abba a korszakba szokás helyezni, amikor a diószegi uradalom még a klarissza női szerzetes-rend birtokában volt. Az második katonai felmérés egy keresztalaprajzú pajtától délre ábrázolja a szóban forgó épületet. A térkép a legrégibb, számunkra ismert tanúbizonyság a magtár létéről, mivel az 1720-ból és 1805-ből származó összeírások nem tesznek róla említést. Ettől eltekintve csak kifogásokkal fogadható el, hogy a nagy kiterjedésű gazdaság nélkülözte volna az ilyen típusú építményt, melynek léte az uradalmi központ közelében teljesen kézenfekvő volt. Előzetesen nem kizárt, hogy a „barokk“ magtárat egy régebbi gazdasági épület helyén, vagy annak szerkezeteinek felhasználásával emelték. Funkcióját minden bizonnyal megtartotta a provizori-kúria átépítéséig (1885).
A magtárt csak kis mértékben érintették azon változások, melyeken közvetlen környezete ment keresztül. A 20. század közepétől kezdve a rendszeres karbantartás hiányának, a vandalizmusnak és a nem megfelelő kihasználásnak köszönhetően állapota egyre romlott. Ennek következménye lett az eredeti tetőszerkezet nagy részének összeomlása.
Az épületnek valószínűleg már a múltban is komoly állékonysági problémái voltak, amint arról a külső falazaton észlelhető változások tanúskodnak. Az északi és a déli homlokzatok középső részeit valamikor a 19. század folyamán újra falazták, a falakat pedig vas-merevítőkkel húzták össze.
A téglalap-alaprajzon álló, észak-déli tájolású épület körfalait égetett téglákból emelték. Az így behatárolt belső tér két szintre való osztását fagerendákból ácsolt szerkezet biztosítja. Az alsó szint mennyezete ácsfejszével megmunkált gerendák két során nyugszik, melyek hosszanti mester-gerendákat hordoznak. Rajtuk szabályos közökben helyezkednek el a harántgerendák, melyek ugyanakkor a nyugati és a keleti falba is be vannak ékelve. A széles deszkákkal fedett padlók még eredetiek.
A csaknem teljesen vakolatlan homlokzatok nélkülözik a plasztikus tagolást, kivéve a keleti, mauzóleum felé néző falat. Az északi és a déli homlokzat egykor két-, a keleti és a nyugati hattengelyes volt. A falfelületet mindkét szinten horizontális, derékszögű ablakok sorai ritmizálják. Bent szegmensívekben záródnak s befelé táguló bélleteikben eredeti vasrácsok vannak rögzítve. A magtár keleti falát hét téglasáv osztja hat vertikális mezőre, miközben a dél felől számított második mezőben nyílik az egyetlen bejárat.
2000 után került sor az épület megmentésének érdekében tett első lépésekre. A magtárat és környékét kitisztították a hulladéktól és a növényzettől. 2010-ben, a szükséges anyagi keret biztosítása után elkezdődhetett a nyeregtető felújítása. Új váltotta fel az elpusztult ácsszerkezetet, mely az eredeti másolataként, hagyományos kézműves eljárásokkal készült.
Újra lettek falazva a párkányok és az oromzatok. A Szlovák Műszaki Egyetem Építészeti Karának hallgatóinak közreműködésével egy workshop zajlott le, melynek eredményeképp több, a magtár revitalizálására, megújítására irányuló munka született. A város és a helyi polgári társulás célja egy közösségi centrum kialakítása az épületben, melyben a cukorgyár múltját és a Kuffner családot megörökítő kiállítóhelység is helyet kap.

[Források:
Irodalom:
Život v Sládkovičove, (18) 2010 június, 3. sz., 9.
Egyéb források:
http://ujszo.com/napilap/szulofoldunk/2010/10/13/a-tervezettnel-sokkal-tobbe-kerul-a-magtar-felujitasa (2012. 10. 10)
http://nitra.sme.sk/c/5935399/mladi-architekti-projektovali-sypku.html (2012. 10. 10.)
http://nitra.sme.sk/c/5536669/zo-sypky-sa-stane-komunitne-centrum-a-muzeum.html (2012. 10. 10.]