Mgr. Jana Váňová
A cukorgyár igazgatójának villája Diószeg keleti részén helyezkedik el. Annak a sarokteleknek nyugati oldalán áll, mely délkeleten a cukorgyár adminisztratív és műszaki alkalmazottainak lakóházával, északkeleten pedig a Kaszinó telkével határos. Az épület háromszárnyú, tagolt „C” alaprajzú. A villa főbejárata a déli, kert felőli oldalon található, a mellékbejáratok a nyugati homlokzaton nyílnak. A telket az eredeti falazott kerítés határolja egy eredeti s két újabb kapuval.
Az egyes térképekből és levéltári forrásokból megismerhetjük az épület hozzávetőleges építészeti fejlődését. Az irodalom szerint Kuffnerék építtették a cukorgyár igazgatójának. Csak feltételezhetjük, melyik igazgatónak, vagy igazgatótanácsi tagnak készült. A konkrét személy kilétét ma még homály fedi.
A neobarokk stílusú villa 1909 előtt épült. Az 1892–1904-es kataszteri térképeken helyén, az 526 sz. parcellán egy alaprajzában eltérő épület látható. A telekkönyvi nyilvántartás szerint a Kuffner család tulajdonában lévő fából emelt gazdasági épületről volt szó a hozzá tartozó udvarral. Az 1900–1913-as telefonvonalterveken lóistállóként van feltüntetve. Ez azzal magyarázható, hogy a villa akkoriban még nem volt lakóházként bejegyezve minek oka valószínűleg a kisebb ingatlanadóban rejlett.
A Kiskastély terveinek alkotója ismeretlen, de keletkezésének idejéből és az épület külsejéből gyaníthatjuk, hogy Tomaschek János nyitrai építész munkája, aki Diószegen több épületet is emelt (az óvoda 1906-ból, Mária műmalom 1912‑ből vagy a községháza 1925-ből).
Szembeötlő a hasonlóság, amely a nyitraperjési (Prašice, nagy-tapolcsányi járás) vadászkastély a homlokzatának egyes díszítési elemein köszön vissza. A diószegi villa egyik analógiája az 1930-as években épült Tomaschek tervei alapján Stummer Károly cukorgyáros családja számára. A Stummerek 1871–1929 között a tavarnoki (Tovarníky) cukorgyár tulajdonosai voltak. Egy másik elmélet szerint a Kis kastélyt az az eddig ismeretlen építész emelte, aki az 1919-es tűzvész után újjáépítette a kastélyt. Ez a feltételezés azonban egyelőre nincs hitelesen alátámasztva. Mivel a hozzáférhető levéltári források meglehetősen szerények és az épület tervrajzai sem maradtak fenn, ezért manapság elég problematikus ezek megalkotójára következtetni.
A villa először egy 1909-ből származó képeslapon látható. A kerti kis cserje és facsemeték szerint közvetlenül az épület befejezése után készülhetett.
Az 1924-es cukorgyári térképen a Kis kastély a 111-es szám alatt szerepel, a többi hozzátartozó épülettel a telek nyugati szélénél. A déli szárnyhoz hozzáépített első szárny a 112-es számot viseli s a jelmagyarázatban a „kastélygondnok” lakásaként szerepel. A másik faépület a főkaputól északra, a telek egyik leválasztott részén, 113-as szám alatt van feltüntetve mint baromfiól. A térképen berajzolt villa alaprajza megegyezik a maival.
Az 1946-ból származó cukorgyári térképek a 482-es házszám alatt (és a nyolcas alatt is) vezetik az épületet, változatlan alaprajzzal, de melléképület nélkül, viszont a telek délnyugati részén egy kisebb gazdasági épület található (9. sz.).
A levéltári adatok szerint az 1939–1940-es években 30 000 pengő értékben vásároltak berendezést a Kis kastélyba. Ez az adat bizonyítja, milyen luxuskörülmények uralkodhattak a villa falain belül és milyen kényelmet biztosítottak az igazgató, vagy igazgatótanácsi tag számára. Az eredeti berendezésből azonban semmi nem maradt fenn az épület egyik részében található faburkolatokon kívül.
Egy másik levéltári forrásban, az 1940-es Heti jelentésekben az épületnél azt a megjegyzést olvashatjuk, hogy ellenőrizni kell a nyílászárók üvegezését illetve a fa ajtó– és ablakkereteket, valamint meg kell javítani a fagy által károsított ereszcsatornát.
A korabeli képeslapok (például 1909-ből) és fényképes dokumentáció (az 1947-es felvétel, melyen a déli portikusz látható) vizsgálata alapján, illetve jelenlegi állapottal való egybevetésük által jól érzékelhetőek a beavatkozások. Ezek azonban csak elhanyagolható mértékben változtattak a Kiskastély és környékének képén. Ilyen volt egy gazdasági épület emelése a telek északi részén, a kapucsere, a nyílászárók cseréje, a tetőablakok és az általános karbantartás. Az épület funkciója az idők folyamán nem változott.
A villa felújítására az 1996 utáni években került sor. Ez a külső vakolatok és festés frissítésére szorítkozott. A villa műszaki állapota kielégítő. Ma mint magánkézben lévő családi ház szolgál.
Az igazgatói villa egy földszintes, részben alagsorral ellátott épület, beépített tetőtérrel, kontyolt tetővel, falazott kéményekkel és tetőablakokkal. Az épület térelrendezése feltehetően nem változott. Középső traktusában található a lépcsőház és a folyosó, melynek mindkét oldaláról helységek nyílnak. A villa belső terének mai megjelenését nem ismerjük.
A kertbe a nyugati oldalról jutunk két új kapun keresztül: egy szűkebb egyszárnyún (a gyalogosok számára), és egy kétszárnyú fakapun. A kapun túl út vezet a kerten át az épület déli homlokzatához, a főbejárathoz. A déli (fő) homlokzat megőrizte eredeti beosztását, a portikuszban szituált főbejárattal, a timpanonban körablakkal. Minden homlokzaton megmaradt a régi tagolás, az eredeti ablakokkal, némelyikben új nyílászárókkal (ami elsősorban a portikuszra érvényes).
A főbejáratban egyszárnyú faajtó kétrészes világítóablakkal. Tőle balra található az alagsor bejáratához vezető lépcső. A portikusz ablakai derékszögűek félköríves záródással, kőből készült boltívekkel, zárókővel. A nyílászárókat újakra cserélték. A többi ablak egyszerű négyszög alakú, némelyik előtt volutával díszített drót virágtartók találhatóak.
A homlokfalak simára vakoltak, kontrasztos sárga-fehér sávos rusztikával. Az épületet alacsony, rózsaszín árnyalatú falazott lábazati fal futja körül. A kétállószékes fedélszék valószínűleg eredeti. Kontyolt tetők fedik, szegmens alakú tetőablakokkal és falazott kéményekkel. A tetőt néhány helyen új tetőablakok perforálják. Az északnyugati sarokhoz torony csatlakozik harangszerű tetővel, rajta lanternával.
A villa kerítése eredeti, egy eredeti és két újabb kapuval. A villa kertjének északi, nyugati és déli szélén húzódó téglafal megközelítőleg két méter magas, helyenként fennmaradt mészhomok vakolattal. Keletről a telket újabb betonkerítés határolja. Az eredeti téglaboltíves kapu a déli oldalon, a cukorgyár felől található. Keleten a cukorgyár régebbi kerítésével szomszédos. A bejárat a helyreállítás után kiváló műszaki állapotban van. Sávos rusztikával díszített sima vakolat fedi, a villa homlokzatain használt sárga–fehér színekben. A két kapuoszlop díszes végződésű, bádoggal takart nyomott gúla felsőrésszel. Szegmensív köti össze, zárókővel a csúcsán. A boltívet szintén horganylemez védi az időjárás viszontagságaitól. A kapu kétszárnyú, tömör fából készült, vaspántokkal megerősített újkori szerkezet.
A neobarokk igazgatói villa a Pfeffer-villával együtt Diószeg esztétikailag leghatásosabb épületei közé sorolható. Építészeti és művészeti értékei arról tesznek bizonyságot, milyen hangsúlyt helyeztek a cukorgyári elit tagjának lakhelye reprezentatív megjelenésére. Ugyanakkor a Kuffnerek gazdasági sikereit is tükrözi.
Az exteriőr autentikusságának szempontjából a villa figyelemreméltó példája a 20. század elejei építészet és mestermunka minőségének.
[Források:
Városi Hivatal Diószeg: Veľký – Diosek (Nagydiószeg) krónikája. I. kötet. (1936), 30. old.
Štátny archív, Bratislava (Állami Levéltár, Pozsony), 8 állomással rendelkező telefonhálózat bevezetésének terve, 1900–1913
Ústredný archív geodézie a kartografie, Bratislava (A geodézia és kartográfia központi levéltára Pozsony), Br. 172 lelt. sz., Diószeg (Nagy – Diószeg), a község 1892-ben készült kataszteri térképe az 1903-ban és 1904-ben eszközölt változásokkal; Birtokrészleti jegyzőkönyv, 68–71
Státní ústřední archív, Praha, fond Výrobní a obchodní podniky, finanční ústavy – Asekuračný spolek průmyslu cukrovarnického, Praha 1886–1950 (Állami Központi Levéltár, Prága. Gyártó és kereskedelmi vállalatok, pénzügyi szervezetek – Cukoripari Biztosító Egylet, Prága 1886–1950) A gyártelep térképei: A diószegi cukorgyár helyszínrajza, 1924 („Situationsplan der Zuckerfabrik Nr.- C. in Dióseg, r. 1924); A diószegi cukorgyár, 1946 („Cukrovar v Dioseku v roce 1946, Diosek – Praha v červenci 1946“)
Magyar Nemzeti Levéltár, Budapest, Budapesti 433/a sz., Igazgató Bizottság iratai, 238 sz. csomó: Diószegi Gazdaság, Cukor és Szeszgyár RT, beruházások 1938-1945; 1052/c tétel: Jelentések, kimutatások 1939–1944, Gazdasági gépműhely heti jelentései, 1940. 4. 19. (4. 12. és 4. 18. közötti hétről)
Irodalom:
POKREIS H.: Diószegi cukorgyár 1918–2008. In: SUDOVÁ E. (ed.): Barón Karl Kuffner de Dioszegh a dioszegský cukrovar / Diószeghi Kuffner Károly báró és a diószegi cukorgyár. Konferencia szöveggyűjteménye. Mesto Sládkovičovo 2009, 51–66
További források:
Nyitraperjés (Prašice) község honlapja megtekintve 2012.10.23-án: http://www. prasice. sk/index. php?option=com_content&view=article&id=61:lovecky–zamok–katie&catid=38:historicke–pamiatky&Itemid=57
Tavarnok (Tovarníky) község honlapja megtekintve 2012.10.23#án: http://www. tovarniky. eu/kulturne–pamiatky. phtml?id3=28231]