Mgr. Petra Kalová
A magtár a cukorgyár területének délnyugati szélénél áll. Az oromfalon látható dátum szerint 1899-ben épült. A gyár működésének idején északi oromfala előtt iparvágányok vezettek, melyek északi, déli és nyugati irányba ágaztak. Nem messze a magtár keleti falától répaúsztató csatornák létesültek. Ma a szóban forgó épület üres, beépítetlen térséggel körülvett szoliter.
Egyszerű haszonépület típusát képviseli. Másodlagos, raktári funkcióval rendelkezett, aminek megfelel a gyártelep szélén való elhelyezése is. A magtár téglalap alaprajzú, háromszintes, nyeregtetőben záródó tömeget alkot. Vizuális szempontból külső falain kiemelten érvényesülnek a hosszú vízszintes vonalak.
A magtár homlokzatainak szabályos osztását a lizéna-sávokkal váltakozó simán vakolt felületek, a keleti és a nyugati fal tizenhét, ill. az északi és a déli oldalak három ablaktengelye adja. A lizénák tégla színű árnyalattal vannak hangsúlyozva. Eredetileg azonban nyers, vakolatlan téglából voltak megjelenítve, csakúgy mint a magtár lábazata. Az ablaknyílások négyzet alakúak. Egykor vasráccsal és hálóval voltak kitöltve, és a nyílás feletti tengelyen kihajtható vas ablaktáblákkal ellátva, melyek az ablakok többségén még ma is megtalálhatóak.
Ez az érdekes műszaki megoldás biztosította a belső terek szellőztetését s egyben a magok tárolásához szükséges hűvös légkört és sötétet.
A magtár a tárolásnak olyan típusát képviseli, ahol a vetőmag az egyes szinteken szét volt terítve, helyenként akár egy méter vastagon. A rétegben számos szellőzőkürtő volt. Az ablaknyílások segítségével elért állandó huzattal friss levegőt juttattak a rétegekbe, elkerülve így a vetőmag dohosodását.
A magtár építészeti kiképzése jellemző a cukorgyár más épületeire is. A simított vakolattal takart, téglasávokkal tagolt homlokzatok a 19. század második felének ipari építészetének tipikus jegyei.
A cukorgyári gazdaság egyik legrégibb, még ma is álló épülete ezt a stílust példázza. Jelenlegi állapotának az 1947-es fényképpel való egybevetésével megállapítható, hogy az olyan, autentikusan fennmaradt épületek közé tartozik, melyeken nem történtek lényegesebb beavatkozások.
A masszív falak téglából készültek, minden más szerkezeti elem fából. Térelosztás szempontjából a magtár háromtraktusos, a három tárolóhelység válaszfalak közbeiktatásával lett kialakítva. A tér hármas tagolásnak megfelel a három keleti bejárat. A kétszárnyú vasajtók az épület középtengelyében, ill. a tőle északra és délre találhatók a negyedik ablaktengelyben. Eredetileg a belső tér átjárható volt a válaszfalakban elhelyezett ajtókon keresztül.
Ma az ajtókra a vak ajtófélfák utalnak. A fa födém kereszt irányban elhelyezett gerendákon nyugszik, melyeket négyzet keresztmetszetű, nyergelt fa oszlopok tartanak. A tetőszerkezet bakdúcos fedélszék. Az egyes szintekre egyágú fa lépcsőkön lehet feljutni, melyek a terek sarkaiban találhatóak. A belső tér vakolt, a falak, tartóoszlopok és a mennyezet egyaránt fehérre vannak meszelve.
[Források:
Levéltári források:
Výrobní a obchodní podniky, finanční ústavy – Asekurační spolek průmyslu cukrovarnického, Praha 1886–1950. (Állami Központi Levéltár, Prága (Státní ústřední archiv, Praha), Termelő és kereskedelmi vállalatok, pénzügyi intézetek – Cukoripari Biztosító Egylet, Prága 1886–1950)
Irodalom:
BALLENSTEDT; DETERT. Architektur 1900, Band 3. Mannheim: Reinhard Welz Vermittler Verlag Mannheim, 481
SUDOVÁ E. (ed.): Barón Karl Kuffner de Dioszegh a diószegský cukrovar / Diószeghi Kuffner Károly báró és a diószegi cukorgyár. Mesto Sládkovičovo, 2009.]