Mgr. Naďa Kirinovičová
A Fučík utca északi házsorában álló szerény épület Diószeg legrégibb óvodája. Még a 20. század elején nyitotta meg kapuit és máig eredeti helyén működik.
Létrehozásáról 1906-ban határozott Kovács Simon közjegyző és a községi tanács. Az óvoda a 3–6 éves gyermekek iskolára való felkészítését szolgálta.
Az épület ugyanebben az évben, Tomaschek János építész tervei alapján valósult meg. Helyet kapott benne a nevelőnő lakása is.
Az óvoda patronátusi bizottságának tagjai voltak Kuffner Ká- roly, mint elnök, Kuffner Mária, szül. Firmian grófnő, Kovács Simon feleségével, Kovács Márton, a cukorgyár titkára, Kisfaludy Vince plébános, Michnyai Lajosné, Nagy Kelemen bíró, Lendvay Alajos bíró nejével, Kovács Mihályné és bizonyos Horváth. 1907 első havában adták át küldetésének, egy hónappal később 80–90 gyermek látogatta. Az óvoda épületében 1912 től kezdve villannyal világítottak, úgy mint a templomban és a plébánián.
Eredetileg magyar nyelvű intézmény volt. 1922 és 1960 között szlovák tannyelvű általános iskola működött itt, 1961-től pedig szlovák és magyar óvoda. Az I. világháborút követő időkben az épületben székelt a községben és környékén elterjedt rablások megfékezése céljából életre hívott helyi polgárőrség.
A mai óvoda telke még a 19. század végén beépítetlen udvar volt a 120-as és a 121-es parcellákon álló házak között. Az 1907-ből, tehát közvetlenül az óvoda megnyitása utáni korból származó képeslapon már látható a blokkszerű, földszintes, nyeregtetővel fedett, egyszerűen alakított, szimmetrikus homlokzattal ellátott épület.
Az utca felé néző falon hat, rendszeres ritmusban elhelyezett téglalap-alakú ablak nyílt, fából készült, négy vagy hat mezőre osztott nyílászárókkal. Fölöttük egyenes, profilált ablakpárkányok, kordon- és koronapárkány, melyek között sima sáv húzódott. Nem kizárt, hogy az ablakok és az ablakpárkányok között zárköveket is alkalmaztak. A bejárat eredetileg az udvari homlokzaton volt.
Az épület architektúrája visszafogott, klasszicizáló előképekből indul ki, melyek a 20. század elejének szokványos építészeti „termelését“ jellemezték. Az építész olyan középületet tervezett, mely külső képében alkalmazkodott az adott környezethez.
A későbbi beavatkozások során ki lettek cserélve a nyílászárók és átalakításon mentek keresztül a homlokzatok is. Szükséges változtatásokat eszközöltek a belső helységekben. Az épület udvari szárnnyal bővült. Az újabb beavatkozásk során megváltozott a főhomlokzat arculata, mivel eltávolították az ablakok fölötti párkányokat.
[Források:
Levéltári források:
Diószeg, Városi Hivatal, Veľký Diosek (Nagydiószeg) krónikája. I. kötet (1936), 261−262.
A Geodéziai és Kartográfiai Intézet Központi Levéltára, Pozsony (Ústredný archív geodézie a kartografie, Bratislava), Br. 172, Sládkovičovo (Veľký − Diosek), a község 1892-es kataszteri térképe
Irodalom:
MIKEŠOVÁ A.: Storočnica materskej školy na Fučíkovej ulici. In: Život v Sládkovičove, 2007, 4. sz., 5.
Egyéb források:
Korabeli képeslap, „Diószeg – Római katolikus templom, óvoda, szálloda 1907.“ On-line elérhetősége (kikeresve 2012. 8. 25.): http://www.foruminst.sk/hu/kepeslapok/1/4/1/6157/dioszeg
Az óvoda története elérhető a http://www.zssladkovicovo.stranka.info/index.php?vid=JAH weboldalon (kikeresve 2012. 8. 25.)]