Mgr. Naďa Kirinovičová
A cukorgyári Kaszinóval szemközt, a Cukorgyári és a mai Iskola utcák sarkán áll a Wollner vendéglőként, vagy egyszerűen Wollner-házként ismert épület.
Tulajdonosa Wollner Dávid volt, a helyi zsidó közösség tagja, a diószegi hitközség alapítója és egyben első elnöke. Dávid Jókáról költözött Diószegre ahol vállalkozásba kezdett. Házat bérelt, melyben szeszes italt mért és mivel a bolt jól ment, a nyereségből hotelt és nagykereskedést nyitott. Fia, Géza követte apja példáját, kibővítette a családi vállalkozást, tágabb környezetében ismert kereskedő lett s édesapja halálakor a zsidó hitközség elnökévé is megválasztották.
Wollner Dávid ábrahámi születésű feleségével, Fälk Idával három fiú- és egy lánygyermeket nevelt: Gyulát (szül. 1880. december 2-án), Lajost (szül. 1891. január 31-én), a már említett Gézát (szül. 1883.április 24-én) és végül a legfiatalabb Elzát (szül. 1893. május 30-án). A legidősebb Gyula pozsonyi vállalkozó–kereskedő lett (mint gyártulajdonos is szerepel a neve), innen deportálták 1942. június 7-én a lengyelországi Szobiborba. Auschwitzben gyilkolták meg.
A Diószegen megtelepedett zsidók nagyrésze Kuffner báróval érkezett, Morvaországból, közülük sokan nem élték túl a II. világháborút. Emléküket a városban ma csak a zsidó temető őrzi. Építészeti emlékként csupán a Wollner-ház maradt utánuk, az imaház, az iskola és a vágóhíd sem maradtak fenn.
A házat a 19. és 20. század fordulóján építették egy eredetileg kétházas telken. A régi kataszteri térképen 1892-ben a 472-es számú telken 130a házszám alatt nyilvántartott sarki épület Lengyel József és felesége, Anna (szül. Schlesák) tulajdona volt. A szomszédos 471-es telken álló 130b házszámú épületet Lengyel István és felesége, Sarolta (szül. Nagy) birtokolta.
A 472-es telken két önálló, téglalap alaprajzú épület állt, így feltételezhetjük, hogy Wollner Dávid üzleti nyereségéből először az egyiket vásárolta meg (addig bérelte csupán), azután a másikat is és így megkezdődhetett a régi épületek elbontása, az új vendéglő építése.
Az első községi gyógyszertár a városi krónika szerint Wollner Dániel házában nyílt meg 1900-ban. Minden bizonnyal a név elírásáról van itt szó, mivel a Wollner családon belül nem ismert Dániel nevet viselő személy. Valószínűsíthető, hogy az említés a szóban forgó épületre vonatkozik. A város forgalmas helyén való elhelyezése meghatározta többfunkciós jellegét.
1901-ben már biztosan mai formájában létezett, amint azt egy korabeli képeslap mutatja. A képeslapon a ház mint „Wollner D. Vendéglő Gasthaus” szerepel. A diószegiek a mai napig a „Wollner-ház” megnevezést használják.
A változásokat 1903-ban rögzítették a telekkönyvben és a kataszteri térképre immár az épület jelenlegi területét tükröző alaprajz került. Érdekes adalékok a vendéglő történetéhez a söröshordók szállítólevelei és számlái amelyek a tetőtérben az egyes cserepek és tetőlécek közé voltak gyömöszölve szigetelés gyanánt. A többnyire az 1904-es évből származó számlák Wollner vendéglősre voltak kiállítva. Az utókor számára sajnos egy darab sem maradt fenn.
A vendéglő szinte Diószeg központjában állt, gyalogosan is kényelmesen megközelíthető volt a templomtól, a Kaszinótól, a cukorgyártól, a parkon keresztül a kastélytól is. Nemcsak a város polgárainak kínált szállást, de a cukorgyár vendégeinek is, legalábbis azoknak, akik társadalmi státuszukkal nem érdemelték ki a kastélyban való elszállásolást.
Az „L” alaprajzú kétszárnyas téglaépület téglalap alakú udvart zár körül, melyen ma két újabb épület található. A ház kétszintes, teljes egészében boltíves alagsorral. A főbejárat a sarokról nyílt, a mellékbejáratok mindkét homlokzaton a főbejárattól jobbra és balra. A földszinten működött az üzlet, illetve maradt valószínűleg az italmérés, később a vendéglő étteremmel. Az emelet szállodaként szolgált, itt helyezték el a szobákat, a bejárat felett a sarkon pedig a szalon és más közösségi helyiségek (játékterem kártyaasztalokkal, billiárd,…) kaptak helyet.
A 20. század utolsó évtizedében, a földszinti bolthelységek kialakításával összefüggésben változott a homlokzatok megjelenése és a térelrendezés.
A ház belső térelosztása a különböző funkcióknak köszönhetően kissé bonyolult: szállodának, közösségi tereknek, üzlethelyiségeknek és söntésnek is helyet nyújtott. Az épület egyes részei között nincs összekötés, külön utcai és udvari bejárattal is rendelkeznek. Míg a földszint szolgáltatóhelyiségeit az utcáról is látogathatták, a hotelszobákhoz diszkrétebb, udvari bejárat vezetett.
Az alagsor az épület mindkét szárnya alatt található. Több, egymást követő helyiség alkotja, melyek a keleti szárny udvari homlokzatán szituált önálló bejáraton keresztül közelíthetők meg. A pincében lévő kútból elektromos szivattyú segítségével biztosították az épület ivóvízellátását. Egykor a déli szárny előteréből is le lehetett jutni az alagsorba. A csapóajtóval fedett padlónyílást az újkori átalakítások során befalazták.
A földszinti helyiségeket ma három utcai bejáraton keresztül lehetet megközelíteni, egy az udvar felől nyílik a keleti szárnyban. A másik udvari bejáratot mára befalazták. Az udvari homlokzat utolsó ablaktengelyének síkjában helyezkedett el és a déli szárnyba vezetett. Ebbe ma a telek nyugati határán emelt új melléképületen át juthatunk be. A második szintre a déli szárnyban elhelyezett lépcsőházon keresztül lehet feljutni. A lépcsőháznak önálló bejárata van az udvarról.
A balfordulós íves alaprajzú lépcső eredeti állapotában maradt fenn. A lépcsők díszített fém korláttal és fa kapaszkodóval vannak ellátva. A lépcső pihenőjéről elérhetők a déli és a keleti szárny külön bejáratokkal rendelkező helyiségei. Balra a pihenőtől egy kétszárnyú, részben üvegezett faajtón keresztül lehet egy sokszögű fából készült udvari zárt erkélyre lépni, amely egyben egy lakrész előterét is képezte. Az erkély tartószerkezetei, az ablakkeretek és a tető is fából voltak. A korhadt fakonstrukciót az 1990-es években falazott zárt erkélyre cserélték, az ablakokat pedig műanyagkeretesekre. Az eredeti szerkezetből csak a tető maradt meg.
A mai erkély előző sokszögű alaprajzát csak részben (a belső térben) őrizte meg, a homlokzaton már újkori félköríves formája van. A zárt erkély ajtaján keresztül egy lakásba (apartmanba) lehet belépni, ahol a cselédek szobája volt udvarra nyíló ablakkal. Az egymásba nyíló szobák az utcára néznek. A vizesblokk (fürdőszoba, mosókonyhával) ablaka szintén az udvarra nyílik. A keleti szárnyba a lépcsőktől jobbra lévő ajtón lehet belépni. Ebben a szárnyban három, egymásba nyíló nagyobb szoba van a Cukorgyári utcára néző ablakokkal.
A keleti szárny többi helyiségét, melyeknek az ablakai az udvarra néznek, a lépcsőpihenőről nyíló szűk folyosón közelíthetjük meg. A lépcsőpihenőről nyílnak még a szociális helyiségek és a padlásfeljáró az eredeti falépcsőkkel. Az emeleti folyosóról lehet belépni a sarki terembe, a szalonba is. A helységek felosztása a mai napig változatlan. Egyesekben jelentős mértékben fennmaradtak az eredeti ajtófélfák, melyekben jellemzően kazettás faajtók vannak. Az ablakok felnyíló-bukó típusúak és „Viktória” márkajelű bukóablaknyitókkal vannak felszerelve. A padlóburkolók a helyiségek többségében újkoriak (fa parketta, kerámia járólap, szintetikus anyagból készült szőnyegek). A felújítás alatt a keleti szárnyon, az utca felőli szobában a vakolat alatt megtalálták a gázvilágítás csőrendszerét.
A homlokzat eredeti tagolása korabeli képeslapok alapján rekonstruálható. Az említett változások a földszinti nyílászárók rendszeres ritmusának megbontásában nyilvánultak meg. A kétszintes homlokzat Iskola utcai oldalán hét, a Cukorgyárin nyolc ablaktengely van. A sarok egytengelyes, földszinten bejárattal, az emeleten pedig a társasági szalon ablakával.
A sarki főbejáraton kívül az utolsó ablaktengely vonalában az Iskola utcában volt még egy mellékbejárat. A földszint horizontalitását a sekély rusztikus sávok és az övpárkány alatti sima sáv hangsúlyozza ki. Az emeleten viszont a vertikális tagolás dominál, sűrűn elhelyezett pilaszterek sorával, melyek az ablakokat mindkét oldalról keretezik. Pilaszterek zárják az első szint mindkét végét.
Az, hogy az épületen belül több eltérő szolgáltatás működött azt eredményezte, hogy már a múltban is több beavatkozásra került sor a földszint homlokzatán. Ezt tanúsítja egy nem datált képeslap is, melyen a Cukorgyári utcában, az utolsó ablaktengely vonalában látunk egy mellékbejáratot. Az egykori bejárat helyén már ablak látható, lehúzott redőnnyel és napellenzővel. A főbejárat felett a „WOLLNER D.” felirat állt, mely a Cukorgyár utcai homlokzaton folytatódott a „VENDÉGLŐ GASTHAUS” szavakkal, az Iskola utcain pedig a „SÖR BOR SZESZES ITALOK” szöveggel.
Az oromfalból a sarkon három ablaktengely szélességében (a főbejárat és a kétoldalt található ablakok) sekély rizalit emelkedik ki, melyet attika koronáz. A tetőn öt falazott kémény emelkedett és négy szellőzőablak.
A mai napig fennmaradt az épület kétszintes, attikában végződő sarokrizalitja. A főbejáratban elhelyezett újabb korból származó kétszárnyú, részben beüvegezett ajtó megtartotta a korabeli felvételen látható ajtó formáját. A bejárat melletti ablakokat kirakatokká alakították. Ma hattengelyes az Iskola utcai földszint. Az első háromban található nyílások követik az eredetiek elhelyezését, alakját, sőt beosztását is, a felújítás során azonban modern műanyag ablakkeretekkel lettek beépítve. A középső ablak helyére ajtó került. A negyedik tengelyben a homlokzatba süllyesztett faszerkezetű ajtó található, mely az ablaknyílásból lett átalakítva. Az ötödik tengelyben szintén újkori nyílás van, mely a volt gyorséttermi ételgyártó üzem kiszolgálását biztosította. Ez a nyílás magasabb a többinél. A következő ablak vak.
A Cukorgyári utcába néző homlokzat hasonló átalakításokon esett át. Itt szintén megszakadt a nyílászárók ritmusa néhány ablaknyílás befalazásával és új kirakatok nyitásával. Ma öt ablaktengely található ezen az oldalon: egy ajtó, három kirakat és egy vakablak. A földszinti ablaknyílások helyét már csak a rusztika-sávok szélességét követő szemöldökpárkányok és az emeleti ablaknyílások elhelyezéséből sejthetjük. Az emeleti homlokzat figyelemreméltóan jó állapotban maradt fenn.
Az eklektikus homlokzat, melyet a klasszicista stílusjegyek szabadabb kezelése jellemez megtartotta gazdagabb plasztikus díszét, a stilizált virágmintákkal és korongokkal díszített oszlopfőkben végződő pilaszterek képében, a klasszikus triglifekre utaló szuprafenesztrákkal, téglalap alakú ablakkötényekkel és tojássorral az koronapárkányon. Eredeti formájukban megmaradtak az emeleti, fából készült kétszárnyú, felső szellőző szárnnyal ellátott ablakok.
Az eklektikus tagolás a hátsó homlokzatokon is érvényesült, mivel a szálló vendégei az udvaron keresztül érkeztek a szállodába. Itt ugyanolyan díszítőelemeket használtak, mint az utcai fronton. A múlt század 50. éveiben alkalmazott festék tönkretette a mészhomok alapú vakolatot. Ezt a 90. években történt eltávolítása után új, sima vakolattal helyettesítették. Az utolsó felújítás során az ablakok egy részét szintén kicserélték műanyagablakkeretes ablakokra.
A két utca sarkán szituált épület széles főhomlokzata környezetének fontos városképi eleme. Kiemelkedik a családi házak között. Bár építészét nem ismerjük, Diószeg kontextusában az épület viszonylag értékes, 19. század végi eklektikus architektúrát képvisel a város egyik exponált helyén, a cukorgyár szomszédságában. A ház 1949-ig működött vendéglőként.
[Források:
Levéltári források:
Városi Hivatal, Diószeg: Veľký – Diosek (Nagydiószeg) krónikája. I. kötet. (1936), 306.
Státní ústřední archív, Praha, fond Výrobní a obchodní podniky, finanční ústavy – Asekuračný spolek průmyslu cukrovarnického, Praha 1886–1950 (Állami Központi Levéltár Prága, Gyártó és kereskedelmi vállalatok, pénzügyi szervezetek – A Cukoripari Biztosítási Egylet 1886–1950), „Situační plán budov hospodářských a jiných mimo ohražení cukrovaru v Dioseku or. č. 401–523, 1948–1949“ (Gazdasági és egyéb, a diószegi cukorgyár kerületén kívül található épületek helyszínrajza, 401–523 sz., 1948–1949, bővítve 1949-ben)
Štátny archív Bratislava, zbierka cirkevných matrík, matriky rodné, židovský matričný obvod Galanta (Állami levéltár Pozsony, egyházi anyakönyvek gyűjteménye, 835 lelt. sz., a galántai zsidó anyakönyvi körzet születési anyakönyvei, 1884–1901.)
Ústredný archív geodézie a kartografie, Bratislava (A geodézia és kartográfia központi levéltára Pozsony), Br. 172 lelt. sz., Diószeg (Nagy – Diószeg), 1892-es év, a település telekkönyvi térképe 1892-ből és hozzá tartozó birtokrészleti jegyzőkönyv (64–65 old., 471 és 472 sz. telkek)
Irodalom:
POKREIS H.: Zmarené životy židovských rodín zo Sládkovičova. In: Život v Sládkovičove, 2008, 5. sz., 8–9.
További források:
VEINBERGEROVÁ, M.: Židovské osídlenie na Slovensku.
Elérhető:
http://www.foruminst.sk/index.php&MId=&Lev=&Ind=5&link=publ/nostratempora/4/nostratempora4,weinbergerova (online-forrás megtekintve 2012. 8. 25-én)
Yad Vashem: Central database of Shoah Victim´s Names (holokauszt áldozatainak központi adatbázisa). Elérhető:
http://db.yadvashem.org/names/nameDetails.html?itemId=5358070&language=en
http://db.yadvashem.org/names/nameDetails.html?itemId=1466028&language=en#!prettyPhoto
http://db.yadvashem.org/names/nameDetails.html?itemId=1174674&language=en (hibás születési dátum: 1885), (online-forrás megtekintve 2012. 8. 25-én)]