Mgr. Peter Buday
Diószegen 1918 előtt egyidejűleg három iskola is helyet kapott. A római katolikus népiskolán kívül még két magánintézet működött a községben – a cukorgyári tisztviselők gyermekeinek és a zsidó hitközség iskolája. A cukorgyárit átlagosan 8–10 tanuló látogatta, akik nyilvános iskolákban, vagy a már említett kisdiószegi zsidó iskolában tették le vizsgáikat. A tanárnőt a hivatalnokok fizették, az iskola működésének anyagi hátterét a gyár biztosította, mely jelentős mértékben támogatta az 1906-ban megnyitott óvoda létrejöttét is. A katolikus népiskola a város központjában létesült historizáló épülete 1909 óta szolgál az oktatásnak. Megnyitása előtt a katolikus vallású tanulók a plébánia mögötti népiskolát látogatták, később az egykori uradalmi vendéglő emeletén berendezett ideiglenes tantermekben folyt a tanítás.
A plébániakert végében álló, téglalap alaprajzú, földszintes, alápincézett épületet égetett és nem égetett téglákból falazták. Tetőjét nád és zsindely fedte. A bejárat mellett volt a kamra, szomszédságában a pincébe vezető lépcső. Jobbra helyezkedett el a kántortanító lakása. Az iskolának két tanterme volt, az egyikből nyílt a segédtanári lakás.
Kapacitásával és felszereltségével a cukorgyár közelében szituált épület a 19. század végén már nem tudott eleget tenni az elvárásoknak. Szükség volt egy új, az aktuális igényeket kielégítő építményre.
A probléma részleges megoldásához hozzájárult a kegyúr, gróf Zichy Ferenc, aki 10 ezer forintért megvette a főút melletti uradalmi vendéglőt. További 3 600 forintot igényeltek az átalakítási munkálatok, melyek során három osztály jött létre: az első osztály a földszinten, a második és a harmadik a két kis tanítói lakással együtt az emeleten helyezkedtek el.
Nemsokára világossá vált, hogy ezek a helységek sem felelnek meg a tanulók egyre növekvő számának. A katolikus hitközség mint az iskola fenntartója eladta a vendéglőt a helyi fogyasztási szövetkezetnek. Az eladásból származó bevételnek és Kuffner Károly bőkezű támogatásának köszönhetően 1909 ben sikerült felépíteni az új iskolát Varjú Szilveszter egykori telkén. A kétszintes, alápincézett, „L“ alaprajzú épületet a szenci Halzl József építőmester kivitelezte, aki röviddel előtte fejezte be az eklektikus szenci zsinagógát.
Az iskola 1909. szeptember 15-én történt megnyitását a főbejárat utáni folyosó falán elhelyezett feketemárvány emléktábla örökítette meg. Ez állt rajta: A VALLÁS – ERKÖLCSÖS NÉPNEVELÉS CÉLJÁRA A MAGYARDIÓSZEGI RÓM. KATH. HITKÖZSÉG KÖZÖNSÉGE ÁLDOZATKÉSZSÉGÉBŐL KISFALUDY VINCZE ESPERES – PLÉBÁNOS, KOVÁCS SIMON KÖZJEGYZŐ ÉS NAGY KELEMEN KÖZSÉGI BÍRÓ KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL HALZL JÓZSEF SZEMPCZI ÉPÍTŐMESTER ÁLTAL EMELTETETT 1909-ÉVBEN. Az épület 56 000 koronába került. Négy osztály volt benne és két-két, nős és nőtlen tanító számára berendezett lakás. Azonban az új kapacitások sem oldották meg az állandó helyhiányt. A 20. század 30. éveinek folyamán az V. és a VI. osztályt az óvoda épületében helyezték el, a VII. a tűzoltószertár emeletén.
Az iskola autentikus példája típusának, reprezentatív utcai homlokzattal. A kétszintes, öttengelyes falat kéttengelyes nyugati rizalit hangsúlyozza, melyben eredetileg a főbejárat volt. Hasábalakú, vázákat hordó pillérek által közrefogott oromzat zárja. Belső, szegmensívvel határolt mezőjében állt egykor a festett „RÓM. KATH. NÉPISKOLA“ felirat kiegészítve az 1909-es évszámmal. A szuprafenesztrákban vízszintes vájatok érvényesültek. Az emeleti ablakok szuprafenesztráinak, ill. ablak alatti mezőinek plasztikus dísze gazdagabb volt. Az ablakok fölötti derékszögű sávokat köralakú medailonok és közöttük vízszintes vájatok töltötték ki. Az ablakpárkány alatti díszek, stukkó szalagokból álló szegmensek formájában máig megmaradtak. Eredeti részletek közé tartozik a kovácsolt, dekoratív zászlótartó-konzol. A régebbi állapottal szemben ma hiányzik az emeleti ablakok fölötti stukkó medailonokkal és vájatokkal tagolt attika. A rizalit falát az emelet szintjén hangsúlyozzák a kiugró vájatos pilaszterek, geometrikusan stilizált fejezetekkel. A többi homlokzat tagolása már jóval visszafogottabb, s lényegében csak az ablakok profilált keretezésére, ill. a párkányokra korlátozódik. Andrej Sládkovič emléktábláját és arckép-domborművét a főhomlokzaton 1970-ben leplezték le.
A 20. század 90. éveiben új szárnnyal és a tetőtér beépítésével bővült az iskola befogadóképessége. 2012-ben magánszakközépiskola, a Petőfi Sándor Magyar Tannyelvű Óvoda és Alapiskola, ill. a budapesti Gábor Dénes Főiskola konzultációs centruma működött itt.
[Források:
Magyar Nemzeti Levéltár, Budapest, Urbaria et Conscriptiones, fasc. 179, N. 26 (1806, másodirat)
Diószegi Városi Hivatal: Veľký–Diosek (Nagydiószeg) krónikája. I. kötet. (1936), 78–79, 94–96, 109–110.
Irodalom:
CHLÁDEKOVÁ G.: Počiatok a rozvoj školstva v našom meste. In: Život v Sládkovičove, 1993 szeptember, 7. sz., 3]