Mgr. Petra Kalová
Diószeg délnyugati peremén, a település történelmi központján kívül található a Mária műmalom. A malom telepét keletről a Kosúti út, északról a cukorgyár iparvágánya és a Dallos J. lakótelep, délnyugatról szántóföld határolja. Az 1907-es kataszteri térkép szerint az érintett, Nagydülőként ismert területen szántók és legelők voltak, mint ahogy azt a Mária műmalom alapozásának kezdetén készült fénykép is bizonyítja.
A műmalmot 1912-ben építették fel a cukorgyári iparvágányoktól délre, Tomaschek János nyitrai építész tervei alapján. Főgépésze ifj. Letocha Lipót volt. A malom diószeghi Kuffner Károly báró feleségéről, krommeli és meggeli Firmian Mária Franciska grófnőről kapta a nevét.
A diószegi gazdaság segédüzemeként kezdte meg működését, feldolgozta a gazdaság földjein termesztett kukoricát, borsót, gabonát, törkölyt. A malom berendezéseit nyersolajjal működő motor hajtotta. Az üzemeltetés első éveiben hatvan alkalmazott kapott itt munkát. Gabonából napi 500 mázsát (50 tonna) őröltek. A malomban a cukrászok által nagyon keresett finomliszt készült, ezen kívül kukoricát srótolt és borsót is hántolt.
A telepen a műmalmon kívül segédépületek is állnak – délre a főépülettel párhuzamos lisztraktár és irodaház, északra az igazgató villája (tisztilakások), nyugatra az 1960-as években épült vasbeton gabonasiló.
A telep fejlődését az 1912, 1928 és 1946-os térképeken tudjuk nyomon követni. Az összes ma is álló épületet gyakorlatilag 1912-ben építették. 1928-ban a kukoricasrótolóhoz hozzáépítettek egy kukoricaraktárt. A létező lisztraktárt tovább bővítették. 1946 előtt felépült az irodaház.
A műmalom egy tömböt alkot, mely négy, egymás mellé helyezett részből tevődik össze. Ezek a malom, gabonatisztító lépcsőházzal és víztoronnyal, kukoricasrótoló raktárral és a transzformátorállomás. Az egyes épületek és részegységek eredeti funkcióit az 1912-es helyszínrajz tünteti fel.
A műmalom „T” alaprajzon szituált, hasábszerű tömegekből áll, melyek szerepüktől függően eltérő magasságúak. A malomépület öt-, az épület többi része hétszintes.
A középső részén szituált víztorony és lépcsőház eredetileg tisztán gyakorlati szerepet látott el. Itt volt elhelyezve a víztartály, melyben a tűzoltáshoz használatos vizet és a gépek hűtővizét tárolta. Ugyanakkor ide szivattyúzták a gabona feldolgozásánál szükséges nyomás kiegyenlítésére szolgáló vizet. Másodlagosan a víztorony az exteriőr domináns és vizuálisan hatásos elemévé vált. A toronyban elhelyezett víztartály, mint az üzemi épület része az angliai cérnagyárakban veszi eredetét. A lancashire-i textilgyárak már a 19. század felétől ilyen típusú vízellátással működtek. E mintára készültek később a modern műmalmok is.
A homlokzatokon ritmikusan váltakoznak a kettős ablaktengelyek és a vakolatlan téglából kialakított falsávok, melyek kontrasztelemként hatnak a simára vakolt, világosszürke festésű falsíkok mellett. Az épület földszintje vakolatlan téglából készült. Szintén vakolatlan téglából vannak az ablakok szemöldökpárkányai és az erőteljes fogléces koronapárkány is.
Az ablakok téglalap alakúak, derékszöghálós fémkeretekkel kitöltve, síküveggel üvegezve. Szellőztető-ablakok típusáról van itt szó, melyek középső részükben, hat tábla szélességben egy nyitható szárnyat tartalmaznak. Az ilyen ablakok az ipari építészet jellegzetes részletei. Az ablakpárkány alatti mezőkben plasztikus négyzetek lépnek ki a homlokzat síkjából. Habár a kukoricaraktár később épült, betartja a főépület homlokfalainak építészeti tagolását. A bővítést így csaknem lehetetlen megkülönböztetni az eredetitől. A malomba a déli homlokzaton található kétszárnyú vasajtón lehet belépni. Az épület mellett futó rámpáról közvetlen a lépcsőházba jutunk. A homlokzatok gazdag megjelenítése, amely ipari épületek esetében nem volt szükségszerű reprezentatív jelleget kölcsönöz a malomnak. (A budapesti Maglódi u. 47 Fővárosi Sörfőző Rt. épületein ezen törekvést szinte tökélyre vitték: a sörgyár egy középkori várkastélyra emlékeztet, bástyákkal, tornyokkal, várfalakkal).
A műmalom létrejötte és kivitelezése a Kuffner Károly által irányított gazdaság prosperitásáról tesz bizonyságot. A nagyvonalú, arányaiban kiegyensúlyozott, esztétikus homlokzati részletekkel rendelkező épület a kuffneri vállalkozás sikerét hirdeti. A jól működő, nyereséges vállalatok tulajdonosai sikereiket gyakran fejezték ki az építészetileg gazdagabban megoldott ipari épületek által.
A Mária műmalom a malomipari technológia fejlődésének egyik csúcsát képviseli. A lisztgyártás teljesen automatikusan történt, a gabonatárolókból kiszállított nyersanyag őrlésétől egészen a liszt zsákokba történő kiméréséig. Az ember jelenlétére kizárólag a karbantartásnál és a gépek felügyeleténél volt szükség. A régebbi típusú malmoktól eltérően a műmalom három munkafázist – az őrlést, osztályozást és raktározást – egy tető alatt végezte el. Ez kihatással volt az épület építészeti és tömegkialakítására. A régebbi malomépületeknél a feldolgozás és a raktározás különválasztása miatt nem nagyon figyeltek az építészeti részletekre. Eredetileg a műmalomban a teli zsákok mozgatására egy érdekes műszaki megoldás, a spirálcsúszda szolgált, mely a raktárban volt található és a földszinten a rakodórámpán ért véget. A zsákokat így a raktár bármely szintjéről rövid időn belül a vasúti vagonokba, vagy kocsikra lehetett továbbítani. A másik műszaki megoldás a déli homlokzaton a kukoricasrótoló és a gabonaőrlő szárnyon található tűzlépcső. Az egyes emeletekről nyíló vészkijáratok egy kis, korláttal védett erkélyre nyíltak, az egyes erkélyek létrával voltak összekötve. Pont ezen részegységekben volt a tűz és porberobbanás veszélye a legnagyobb. A robbanáshoz elég volt, hogy a porral telített levegőt napfény érte, vagy egy elektromos kapcsoló szikrázott. Az eredeti gépi berendezések gyártójáról nem tudunk, de 1927–1931-ben a pardubicei „Josef Prokop a synové” (Prokop József és fiai) cég szállította az új hengerműveket. Ezt a fennmaradt öntvénytábla bizonyítja.
Az épület teherhordó falai téglából vannak. Diszpozíciója szempontjából háromtraktusos, keresztgerendákon nyugvó fa padlózattal. Az egész épületet függőlegesen tartóoszlopok sorai töltik ki. A tartóoszlopok két szorosan egymás mellé helyezett „U” profilból állnak, melyet szegecselt tartók kötnek össze. A keresztgerendák a falba vannak horgonyozva és tartóoszlopokon nyugszanak. A malom részben az „U” profilok között rés található és rácsos tartószerűen vannak egymáshoz rögzítve.
A malomrész felett a nyeregtetőt háromállószékes fedélszék tartja. Az utolsó szintről támasztóoszlopok tartják a kötőgerendát. A taréjszelemen külön biztosítva van a behajlás ellen. A srótoló felett a fedélszék szintén háromállószékes. A székoszlopok alatt szintén az utolsó szintről felnyúló tartóoszlopok vannak. A torony kontytetős, fedélszerkezete kétállószékes.
[Források:
Levéltári források:
Ústredný archív geodézie a kartografie, Bratislava (A geodézia és kartográfia központi levéltára, Pozsony), Diószeg (Nagy –Diószeg) település kataszteri térképe 1907-ből
Štátny archív Bratislava Állami levéltár Pozsony, „Mlyny a cestovinárne, n. p. v Piešťanoch” (Malmok és tésztagyárak állami vállalat Pőstyén), Cukrovar Sládkovičovo 1947-1948 (Diószegi cukorgyár 1947–1948 jelölésű doboz), Revízia pozemkovej reformy (Földreform revízió); Uo: A Mária műmalom tervei és vázrajzai 1927–1937
Státní ústřední archiv, Praha, Výrobní a obchodní podniky, finanční ústavy – Asekurační spolek průmyslu cukrovarnického, Praha 1886–1950 (Állami Központi Levéltár Prága, Gyártó és kereskedelmi vállalatok,pénzügyi szervezetek – Cukoripari Biztosító Egylet 1886–1950):
Városi Hivatal, Diószeg, Veľký – Diosek (Nagydiószeg) krónikája. I. kötet. (1936), 351–353.
Irodalom:
KLASEN L.: Mühlen, Brot – und Gebäck- Fabriken. Grundriss–Vorbilder von Gebäuden aller Art. Leipzig: Baumgärtner´s Buchhandlung, 1895
OEHLKE A.: Das englische Vorbild: Die Einführung moderner Spinnereibauten und Textiltechnik aus Lancashire. In: Cotton mills for the continent. Essen: Klartext Verlag, 2005, 22–37
SUDOVÁ E. (ed.): Barón Karl Kuffner de Dioszegh a diószegský cukrovar / Diószeghi Kuffner Károly báró és a diószegi cukorgyár. Mesto Sládkovičovo, 2009]
Malom melletti lakóház
Mgr. Naďa Kirinovičová
A Mária malom telepének részét képezte a hivatalnokok lakóháza (tisztilakások) is, mely a fő üzemépülettől északra, a malom és a cukorgyár iparvágánya között található. A malom épületegyüttese nagy valószínűséggel egy terv szerint jött létre 1912-ben. Már ekkor számolni kellett a malom alkalmazottainak lakáskérdésével. A tisztviselők számára így önálló lakóház épült az üzemi épületek közelében, melyeket eredetileg masszív, néhány vaskapuval ellátott fal vett körül.
A malom keleti homlokzata előtt volt a kisvasút Kosútra vezető pályája és tőle északra a cukorgyár iparvágányai. A területet délről és nyugatról szántóföldek övezték. A lakóháztól nyugatra állt egy kisebb épület, melyet az 1912-es térképre később rajzoltak be. Az 1946-os térkép jelmagyarázatában mosókonyha és fészerként szerepel.
Az épület formálisan a villa típusából indul ki, de belső, lépcsőházas elrendezése a századfordulós lakóházakra jellemző. Az építész a geometrikus szecesszió jegyeivel dolgozik, mely az első szint ablakainak szuprafenesztráit tagoló apró négyzetek képében mutatkozik meg. Jellegzetes az ablakok keretelésének formája, a második szinti ablakok szuprafenesztráinak téglalapos beosztása, vagy a vakolatban kialakított különfajta téglalap-alakú mezők (pilasztereken, párkányokon,...)
A Mária malom melletti lakóház tervezője ismerhette a 20. század elején épült brünni Reissig villát Leopold Bauertől, esetleg Bauer másik művét, a vimperki Kralik villát (1904–1905), melyeken az építész a geometrikus szecesszió és a bécsi modernizmus elemeit kombinálta. „Baures” ihletésű az említett négyzetes díszítés az amúgy konzervatív, szimmetrikus, tömbszerű lakóházon. A hagyományosnak tekinthető, késői klasszicizmusból merítő s a különböző historizmusok által átformált jegyek vegyítése a korban aktuális szecessziós motívumokkal és a bécsi modernizmus elemeivel viszonylag elterjedt jelenség volt a XX. század elején. Maga Bauer a klaszicizmus, szecesszió és a historizmus szellemében realizálta terveit, később funkcionalista épületeket is emelt.
A diószegi krónika szerint a Mária műmalom a nyitrai Tomaschek János építész műve. Így kínálkozik az a feltételezés, hogy a ház is a malom terveinek részét képezte. Annak ellenére, hogy Tomaschek, illetve irodájának munkássága a mai napig nincs feldolgozva, minden jel arra mutat, hogy kivitelezéseinél különböző stílustendenciákkal dolgozott, érezhetően alkalmazkodva a megrendelő szubjektív ízléséhez (historizáló villák, eklektikus középületek).
Tomaschek János építkezési vállalkozó volt, ezért gyakran realizálta más építészek terveit. A mások által készített építészeti tervek részletes ismerete biztos eszköze lehetett annak, hogy megismerje és később talán saját munkáiban is felhasználja az azokban megjelenő aktuális és a megrendelők által keresett megoldásokat, részleteket. Ezért lehetséges, hogy a lakóházat maga Tomaschek tervezte, de természetesen nem kizárt, hogy építésze közvetlenül cseh környezetből származott. Tegyük hozzá, hogy az említett 1912-es térkép is a prágai Karl Fehre mérnök pecsétjével van ellátva (Carl Fehre / Ingenieur / Prag-Karolinenthal).
A lakóház téglalap alapterületű, a keleti és nyugati homlokzaton sekély rizalitokkal. A lakóház kétszintes, teljes alagsorral. A főbejárat a nyugati (udvari) homlokzat rizalitjában van szituálva. A fából készült ajtó kétszárnyú, alsó harmadában kazettás, a maradék részében négyzet és téglalap alakú üveggel üvegezett. A lépcsőházba vezet, előtte három előlépcsőfok. Az ajtó mögötti térből jobbra az alagsorba, balra a lakásokhoz vezető lépcsők találhatóak. A lépcsőház eredeti formájában maradt fenn, kovácsoltvas korláttal. A korláton található geometriai elemek: félkör, egyenes vonalak, koncentrikus körök már a későbbi art deco formáit idézik.
A házban öt önálló lakás van elhelyezve, melyekbe a lépcsőpihenőkről lehet belépni. Az egész lépcsőházba a természetes fényt a félemeleten, a főbejárat tengelyében elhelyezett téglalap alakú hatrészes, fakeretes ablak biztosítja. A főbejárat és a lépcsőházi ablak az udvari homlokzat sekély, háromtengelyes rizalitjának utolsó tengelyében van elhelyezve.
A rizalit melletti homlokzat-mezők kéttengelyesek, szűk, téglalap alakú ablaknyílásokkal. Az első szint ablakpárkányai konzolokon fekszenek. A lekerekített sarkú háromszög alapformát kirajzoló, vakolatban kialakított szuprafenesztrák síkját két, illetve három négyzet tagolja. Az emeleti ablakok szuprafenesztrái téglalap formájúak leszelt felső sarkakkal, téglalap-beosztással. A négyzetek itt az ablak mellett sorakoznak. Hasonló, egy másik mezővel kiegészített panell található a lépcsőház ablaka felett.
A homlokzatot vertikális irányban a szűk ablakok közti pila-szterek tagolják, vízszintesen a bejárat magasságáig, illetve az első szint ablakainak felső harmadáig érő sávos rusztika és „vonalkázott” párkány. Az utcai főhomlokzat négy ablaktengely szélességében háromszögű, leszelt csúcsos oromzatban végződik. A dekoratív részletek a bejárati homlokzatéval azonosak, miközben az ablakok mindkét szinten megegyező formájúak, téglalap alakúak, fakeretesek. Háromszögű, „vonalkázott” mezők és plasztikus négyzetek az oromzat síkján is érvényesülnek.
Hasonló módon vannak kialakítva az oldalhomlokzatok, mindkét szinten egy ablakkal és két pilaszterrel. A világos festésű falakon kétfajta, sima és struktúrált (szemcsés) felületű vakolatot használtak a sík és előrelépő részeken. Akcentusként hatottak a vakolatba süllyesztett sárga négyzetes csempék. A későbbi beavatkozások (új ablakok nyitása, mások megszüntetése) megbontották a homlokzatok eredeti, szabályos ritmusát. Ezek a munkálatok főleg a ház északi részében található lakásokat érintették.
Az új ablaknyílások a homlokzat díszítőelemeinek, az épületet körülfutó második szinti párkány, valamint a pilaszterek károsulását eredményezték.
A lakóház enteriőrjében csak kisebb mértékű átépítéseket figyelhetünk meg. Ilyenek a kicserélt bejárati és lakásajtók, a korlát újrafestése, a lépcsőházban a fal vállmagasságig olajfestékkel történő lefestése, újabb linóleumpadló, padlóburkolócsempék. Részben megújult a tetőburkolóanyag.
Az épület körül bizonyosan már a kezdetektől fogva zöldterület kialakításával számoltak, ami abban az időben bevett gyakorlat volt nemcsak a lakóházak, de ipari létesítmények környékén is. A korabeli képeslapok tanúsága szerint a lakóház, a malom és az irodaház előtt egyaránt lomblevelű fák nőttek. Valószínűleg úgy, mint manapság, az akkori lakók is egy dísz- vagy zöldségeskertet gondoztak.
A Mária műmalom mellett található lakóház a mai napig az ipari létesítmény komplex tervezésének – kivitelezésének autentikus bizonyítéka. Diószegen egyedüliként képviseli a késői szecesszió áramlatát, mely a dekoratív részletek visszafogott jellegében és alkalmazásában nyilvánult meg a homlokzatokon és a lépcsőház korlátjának idomaiban.
[Források:
Levéltári források:
Városi Hivatal, Diószeg: Veľký – Diosek (Nagydiószeg) krónikája. I. kötet. (1936), 353
Státní ústřední archív, Praha, fond Výrobní a obchodní podniky, finanční ústavy – Asekuračný spolek průmyslucukrovarnického, Praha 1886–1950 (Állami Központi Levéltár, Prága. Gyártó és kereskedelmi vállalatok, pénzügyi szervezetek – Cukoripari Biztosító Egylet, Prága 1886–1950)
„Situationsplan der Maria-Künstmühle in Dioszég, Blat No. 1278, 1912“ és „Mlýn »Mária« v Dioseku (helyszínrajz), 1946“]