Mgr. Jana Váňová
A magasabb beosztású cukorgyári hivatalnokok lakóházai Diószeg délkeleti részén állnak, a Cukorgyári utcában. Mindkettő szinte azonos külsejű, különbség csak a tömegeikben nyilvánul meg. Főhomlokzataikkal a közös udvarra néznek, északról pedig a garázsok eredeti épületével szomszédosak.
A lakóházak egyszerű, téglalap alaprajzon elhelyezkedő tömböket alkotnak a főhomlokzatokon kissé előrelépő rizalitokkal, bennük helyezkednek el a főbejáratok. A telket eredetileg kerítés övezte, ma már csak az 1. számú lakóház kertjét határolja egy újkori betonlábazatú fémkerítés.
A házakat valószínűleg a 20. század első két évtizedében emelték, tehát 1904 és 1924 között a gyár irodai alkalmazottai számára. A Kaszinóval való hasonlóságuk, illetve a homlokzaton fennmaradt szecessziós elemek alapján építésük idejét 1910 hez közelebb feltételezhetjük.
A hozzáférhető térképeken (a cukorgyári épületek helyszínrajza 1924-ből) a mai lakóházak helyén két, azonos alaprajzú téglaépület állt (a 162-es számú és a 165-ös számú) és ezeken kívül több kisebb objektum a terület északi részén. Ezek a garázsok (163 sz.), amelyek a jelmagyarázatban mosodaként, illetve szénraktárként szerepelnek, amelyhez nyugaton egy őrháznak nevezett melléképület (164 sz.) csatlakozik. Az 1. sz. házhoz északról is csatlakozik egy közelebbről nem ismert melléképület (161 sz.). A mai kert helyén, az 1. sz. háztól északkeletre található egy kicsi betonépítmény (160 sz.), a vízszivattyú gépháza. A térkép tanúsága szerint a telekre keletről, a Kiskastély felől lehetett belépni, az eredeti kerítés kapuján keresztül. A lakóház együttes ugyanakkor délnyugatról, a Pfeffer-villától is megközelíthető volt.
Bár hiányzik a régebbi dokumentáció, illetve a korabeli képeslapok, mégis megállapítható, hogy a házak nem mentek át jelentősebb változásokon és szerepük is változatlan maradt. Átfogó felújításra nem került sor. 2012-ben az 1. számú ház tetőfedőanyagát (hódfarkú cserepek „Napóleon” szellőztetőablakokkal) betoncserepekre cserélték, illetve némely fa nyílászárót műanyagból készültekkel váltották fel. Az épületek műszaki állapota kielégítő, az egyes lakások magánkézben vannak, egy a város tulajdonát képezi.
Az épülettömbök kétszintesek, teljes, részben süllyesztett alagsorral. A tetőterek nincsenek lakhatásra kialakítva. Mindkét házat kontytető fedi, falazott kéményekkel.
Az 1. számú (ma 216 házszámot viselő) ház közelebb áll a cukorgyárhoz, a 2. számú délnyugatról a Pfeffer-villával szomszédos. Az 1924 előtti időkből származik a főépülethez szervesen kapcsolódó melléképület, ez további három ablaktengellyel gazdagítja a keleti homlokzatot, amely így összesen tizenegy tengelyes.
A 2. számú épület nyugati oromfalán nyolc ablaktengely található, az oldalsó homlokzatokon pedig kettő-kettő.
A házak közös udvar felé forduló főhomlokzatai öt-öt ablaktengellyel rendelkeznek. Szimmetrikusak, előreugró közép-rizalittal, melyet timpanon zár le előrenyúló kis, háromszög alakú tetővel a csúcsán. A timpanonok mezőjét két szűk, félkörívvel zárt ablak töri át. A homlokzati ablaknyílások jórészt derékszögűek, hármas tagolású nyílászárókkal (né-melyek újakra voltak cserélve), masszív párkányokkal, sávos vakolat keretekkel, szemöldökkövekkel és egyszerű szuprafenesztrákkal.
A bejáratok derékszögűek, kétszárnyú ajtókkal (az 1. sz. házban fehér műanyagra cserélték, a 2. sz. esetében is másodlagosak, de valamivel régebbiek). A főbejárat felett nagyméretű derékszögű ablaknyílás helyezkedik el, mely biztosítja a lépcsőház természetes fénnyel történő megvilágítását.
A homlokzatok simára vakoltak, szürke festéssel, sávos rusztikával és falsávokkal a sarkakon kialakított pszeudopilaszterek formájában. Az épület kerületén falazott lábazat húzódik. Megmaradt a falak eredeti tagolása szecessziós részletekkel (pl. cseppek formájában a saroklizénák végződésein vagy az ablakok keretelésén.)
A lakóházak belső térelrendezése bizonyosan változatlan maradt. Diszpozíciójuk háromtraktusos, középen a lépcsőházzal, amely egyben a fő vertikális közlekedőtengely. Innen közelíthetőek meg az egyes lakások. A lépcső eredeti, kő lépcsőfokokkal és csigavonal-díszítésű, zöldre festett vaskorláttal. A feltehetően eredeti kétállószékes fedélszék hódfarkú cseréppel fedett kontytetőt hordoz. A héjazatot szegmens alakú szellőztető nyílások perforálják.
Az 1. számú ház délkeleti oldalán lévő tipikus lakásnak leírása: a lakásajtók egy kis előtérbe–folyosóra nyílnak. Innen lehet az egyes helyiségekbe belépni, balra az ebédlőbe, tovább jobbra a nappaliba. Innen jobbra a hálószoba található. Az előtér másik felén nyílnak a WC, fürdőszoba, konyha és a kisszoba ajtói. Az előtérben beépített szekrények vannak, a nyugati oldalon az ajtók felett világítóablakok. Az ajtók és a világítóablakok ólomüvegesek.
A garázsok a telek északi szélén, a lakóházak között állnak: egyszerű, földszintes, téglalap alaprajzú téglaépület. A déli homlokzat felett háromszögű oromzat emelkedik. A főszárny nyeregtetős, a déli oldalon csatlakozó garázsok felett fél-nyeregtető. Valószínűleg 1924 előtt emelt épületről van szó, melynek képe egy későbbi átépítés során változott meg. A homlokzat szürke, sima vakolású, az eredeti három ablaktengellyel és öt garázskapuval. Az épület ma is garázsként és raktárként szolgál.
A lakóházak építészeti és művészeti értékei, esztétikai hatásosságuk arra az odafigyelésre utalnak, mellyel Kuffnerék alkalmazottaik komfortérzetét, lakásminőségük magas színvonalát kezelték. A kitűnő állag csak kiemeli az épületek, illetve egyes részleteik színvonalas megoldását, magas minőségét.
Források:
Státní ústřední archiv, Praha, Výrobní a obchodní podniky, finanční ústavy – Asekurační spolek průmyslu
cukrovarnického, Praha 1886–1950 (Állami Központi Levéltár Prága, Gyártó és kereskedelmi vállalatok,pénzügyi szervezetek – Cukoripari Biztosító Egylet 1886–1950) A diószegi cukorgyár szituációs terve („Situationsplan der Zuckerfabrik Nr.- C. in Dióseg“), 1924